Bevezetés a kínai nyelvbe, a hangsúlyokról

A kínai nyelv szinte teljes egészében az írására épül. Nehezen lehetne elképzelni a karakterei nélkül, azt hiszem, legtöbbünknek ezek az ákom-bákomok jutnak eszébe legelőször, amikor azt hallja, hogy “kínai”. Minden egyes karakter egy (vagy több) olvasattal rendelkezik, amit egy “pinyin” – nek hívott írás rendszer segítségével írhatunk át számunkra ismert formába. A “pinyin”, egy viszonylag új találmány, körülbelül 60 éves, és eredetileg a külföldiek számára lett kitalálva, hogy akár a karakterek megtanulása nélkül is elsajátíthassák a nyelvet, viszont olyan hatékonynak bizonyult, hogy ma a kínai iskolákban nyelvtanórán pinyin segítségével tanulnak az anyanyelvi diákok is. Tulajdonképp az angol ABC karaktereit tartalmazza kiegészítve a hangsúlyok jelölésével.


Gyakran halljuk, hogy a kínai nyelv a legnehezebb a világon, mert hangsúlyokat tartalmaz, és sokan úgy tartják, hogy ez halandó ember számára elsajátíthatatlan. Ez az elképzelés szerintem alapvetően hibás, találtam is pár ellenpéldát az interneten, nézd meg mondjuk a fenti videót, amiben egy új zélandi ( Chris Lonsdale ) nyelvész beszél tökéletesen kínaiul. Ami nehéz a dologban talán, az, hogy megbarátkozzunk a ténnyel, hiszen a legtöbb európai nyelv nem használ hanglejtéseket. Persze természetesen ez se igaz teljsen, hiszen, ha más hangsúllyal mondunk egy bizonyos mondatot, más érzelmi tartalma lesz. Tehát valamilyen szinten mégis csak tisztában vagyunk ezzel a dologgal, és van mire támaszkodni, amikor megtanuljuk a mandarin nyelv öt, de inkább csak négy hangsúlyát.

Kínai pagoda

A legegyszerűbb a nulladik hangsúlyt (angolul: toneless vagy neutral tone, kínaiul: 轻声 ) megtanulni, hiszen ez az úgynevezett “nem hangsúlyos” szótag. Az az, ahogy a neve is mutatja, az ilyen szótagokat nem kell, hogy hangsúllyal lássuk el, jobban mondva nem is szabad. A pinyin átiratban az ilyen szótag fölött nem szerepel semmi. Például: zhe – 着, de - 的 vagy 子 - zi. Vannak, akik nem is sorolják a hangsúlyok közé, talán jogosan is.
Az egyes ( angolul: first tone vagy high level tone, kínaiul: 第一声 ) hangsúly-t a kínai karakterek pinyin átiratában egy vízszintes vonallal jelölik, tehát az előző példákat nézve: 遮 – zhē, vagy 资 - zī. Az ilyen hangsúlyú szótagokat, úgy kell kiejteni, hogy nem változtatjuk a hangmagasságunkat.

A kettes hangsúlyú ( angolul: second tone vagy rising tone, kínaiul: 第二声 ) szótagokat a pinyin átiratban egy negyven öt fokban jobbra dőlő vesszővel jelölik. Például: 折- zhé vagy 德 - dé. Úgy kell kiejteni őket mintha egy kérdést tennénk fel. Tehát: zhe? Vagy de ?
A hármas hangsúly ( angolul: third tone vagy falling-rising tone, kínaiul: 第三声 ) a legösszetettebb, hiszen úgy kell képezni, hogy az egyes tónusból indulunk, kissé levisszük a hangunkat, majd visszavisszük ugyan oda. A pinyin átiratban a hang irány változását jelölve egy kis v-betűvel jelölik, az adott szótag felett. Tehát például: 锗 - zhě vagy 紫 - zǐ.
Az utolsó hanglejtés fajta a negyedik tónus ( angolul: fourth tone vagy falling tone, kínaiul: 第四声 ). Az ilyen szótagokat úgy kell kiejteni, mintha valamint erőteljsen kijelentenénk, azaz levisszük a hangsúlyt. A pinyin átiratban, pedig egy negyven öt fokban balra dőlő vonással jelölik. Például: 这 - zhè vagy 字 - zì.



További olvasnivalók

További videók