Élet Japánban blog – 5 – Milyen Japánban élni

Az elmúlt néhány hétben sok embertől hallottam azt a kérdést, hogy milyen Japánban élni. Egy mondatban erre nagyon nehéz lenne válaszolni ezért úgy döntöttem, hogy röviden összefoglalva az itt történt dolgokat írok nektek egy blogbejegyzést a tapasztalataimról. Japánba 2014 októberében érkeztem mint cserediák a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közvetítésével. Az alapképzést villamosmérnökként fejeztem be az egyetemen és úgy gondoltam kipróbálom a tudásomat egy másik világban vagy más szóval egy másik földrészen.

Milyen Japánban élni magyarként? Érdekes!


Jobban mondva azt, hogy a mester diplomát egy másik országban fogom megszerezni már jóval korábban eldöntöttem és mivel a szigetországban már jártam ezelőtt a lelkesedésem Japánba hajtott. Néhány embert megkérdezvén arra jutottam, hogy a nyelv ismerete elengedhetetlen az itteni élethez. Ennek következtében beiratkoztam egy budapesti privát nyelviskolába, ahol két évig tanultam a japán nyelv alapjait mielőtt útnak indultam volna ide. 

Amikor először megérkeztem, úgy éreztem, hogy a nyelviskolában eltöltött két év szinte semmit nem ért. Ott tulajdonképpen csak a nyelv alapjait sajátítottuk el így körülbelül egy nagycsoportos óvodáséval megegyező nyelvtudás birtokában voltam, amely egy bizonyos szempontból nagy segítség volt hiszen alapvető dolgokat el tudtam intézni. A mindennapi életben viszont nagyon elégedetlen voltam magammal szemben. Ez később az előnyömre vált hiszen folyamatosan ösztönzött a tanulásra. A mai napig sokszor találkozom olyan emberekkel, akik mindenféle megelőző tanulás nélkül próbálják megtanulni a japán nyelvet és kizáró arra hagyatkoznak ami az utcán rájuk ragad. Ez alapvetően talán nem is lenne probléma hiszen egy meglehetősen olcsó nyelvtanulási módszerrel tanulnak, viszont a nyelvtani alapok megértése illetve tudatos használata elengedhetetlen a jó nyelvtanuláshoz. Későbbiekben ezeknek folyamatosan hasznát veszi az ember és talán ezek nélkül nem is lehet boldogulni. 

Amikor az ember úgy dönt, hogy elköltözik egy másik országba, ahol valószínűleg nem fognak magyarul beszélni és még azt is megkockáztatom, hogy az ottani magyar közösség nagyon kevés emberből áll, sokat segít, hogyha beszéli a célország nyelvét. Ez a közhely Japánra halmozottan igaz.

Japán egyik különös szépségét talán kiismerhetetlensége adja. Egy idő után viszont arra jöttem rá, hogy a kiismerhetetlenség mint egy fémjelzést ad az országnak, magyarul mindenki hajtogatja, de nem teljesen igaz. Hogy mit is értek ezalatt? 

Gyakran, amikor japán emberrel beszél egy külföldi az az érzése lehet, hogy a japánok zsugoriak a birtokukban lévő információ átadásával kapcsolatban. A nem japán emberek nagyon gyakran szeretnek olyan kérdéseket föltenni hogy, hol? mikor? miért? merre? hány? stb… Ezeket a kérdéseket nagyon gyakran mindenféle körítés nélkül egyenesen a partnernek szegezik. Azt vettem észre, hogy Japánban ez nem a legjobb kérdésfeltevési módszer és gyakran olyan zsákutcába fut a beszélgetés amelyiknek a végén nincsen használható információ.

Eleinte én is gyakran beleestem ebbe a hibába és sokat bosszankodtam ezen. Ezáltal az itt élő embereket és az országot egészében számomra egy nagyon vastag szürke köd borította és talán ez a kiismerhetetlenség, amit az előzőekben leírtam. Azáltal viszont, hogy gyűltek a tapasztalataim és fokozatosan kialakítottam bizonyos emberekkel bizonyos típusú beszélgetéseket egyre több információ birtokába jutottam és talán azt mondhatom, hogy a mai napokban már kevés olyan dolog van amit nem tudok Japánról vagy nem tudom úgy megkérdezni, hogy az adott illető arra kielégítő választ adjon. Visszatérve a nyelvtudás kérdésre természetesen ezeket a benfentes információkat csak és kizárólag japán nyelven lehet megszerezni. Senkinek nem ajánlom, hogy bármilyen más nyelven próbáljon meg kommunikálni az itteni emberekkel.

Sokan feltehetik a kérdést, hogy hát angolul nem lehet velük beszélgetni? A Japánban lévő angol nyelvtudás, illetve nyelvoktatás talán megérne egy külön blogbejegyzést, de most rövidre fogva a szót annyit tudnék elmondani hogy a szigetországban az angol nyelv egy különös és megint az előzőekben már használt kedvenc szavammal élve kifürkészhetetlen pozíciót tölt be. 

Első hallásra vagy az első próbálkozások alkalmával azt a tapasztalatot vonhatjuk le hogy az itt élő emberek nem, vagy nagyon rosszul beszélnek angolul. Ezek voltak az első tapasztalataim amikor először érkeztem Oszakában és tulajdonképp ez vitt rá arra, hogy elkezdjen tanulni a nyelvet. Mire eljutottam egy nagyjából középszintű nyelvtudásig és már úgy éreztem, hogy mindenkivel kiválóan tudok kommunikálni egy nagyon érdekes fordulat állt be az életemben. Hirtelen mindenki elkezdett velem angolul beszélni. Erre soha nem számítottam és hónapokig álltam széttárt karokkal, hogy ugyan mi a fene történt? Mindenki megtanult angolul? Ennyire talán mégse jó a japán nyelvtudásom? 

A teljes mértékben kielégítő választ úgy érzem a mai napig sem sikerült megtalálnom, viszont meglehetősen sokat olvastam a kérdéssel kapcsolatban, illetve sok emberrel többek között japánokkal is beszéltem erről a jelenségről. Amit talán most leírhatok az az, hogy az angol nyelvtudásra az itteni emberek nem úgy tekintenek mint a magyarok. Ha jól érzem, Magyarországon hogyha valaki tud angolul akkor ő tud angolul. Ha Magyarországon valaki jól tud angolul akkor ő jól tud angolul. Ha valaki nem tud Magyarországon angolul, akkor az egy kicsit furcsa. 

Vázolom a helyzetet Japánban. Japánban, hogyha valaki nem tud angolul az teljesen természetes. Japánban, ha valaki úgy tudom angolul mint a nagymamám az is teljesen természetes. Ha valaki Japánban jól tud angolul, az már nem teljesen természetes. Japánban ha valami nem teljesen úgy van mint ahogy azt mindenki elvárja, az nem jó. Ezáltal, ha valaki jól is tud angolul Japánban az is azt mondja, hogy nem tud jól angolul és ha esetleg angolul kellene beszélni és más japánok vannak a környezetében, akik nem tudnak angolul akkor ő is azt fogja színlelni, hogy nem tud angolul.

Jobban mondva ez az egyik variáció. A másik variáció, hogyha az illető fel akar vágni. Ha az illető fel akar vágni, akkor te mint egy külföldi kiváló préda vagy arra, hogy ő megcsillogtassa tudását és megmutassa, hogy ő itt a külföldi kultúra ismerője. Az utolsó kategória pedig talán az aki nagyon jól tud angolul, ezt nem rejti véka alá és normálisan lehet vele beszélgetni. Mondanom sem kell, hogy ebből van a legkevesebb. 

Olvass még: Ingatlanpiaci trendek közép Japánban

A nyelvi kérdések megtárgyalására után egy néhány szót szeretnék még írni arról hogy milyen külföldiként Japánban élni. 

Aki a blogomra tévedt az valószínűleg tisztában van vele, hogy Japán soha nem volt egy nyitott ország és soha nem is lesz az. Ez az élet rettenetesen sok területén megjelenik. Legfőképpen a külföldiekkel való bánás során. Természetesen szeretném hangsúlyozni, hogy azért ember és ember között itt is van különbség, viszont van egy nagyon erős köztudat, amely tulajdonképpen azon alapul hogy a japán nép és azon belül a japán ember egy kitüntetett pozíciót foglal el a Föld nevezetű bolygón. Ez alapvetően abban kristályosodik ki, hogy az itt élő külföldiek még ha cigánygyerekek potyognak az égből akkor sem lesznek japánok, és fordítva sem igaz tehát a japánok soha sem lesznek külföldiek. 

Hogyan vetül ki ez az egész azokra a külföldiekre akik Japánban élek? Erre a kérdésre természetesen attól függően, hogy az adott külföldi melyik külföldi országból származik többféle választ lehet adni. A japán nyelv, vagyis a japán emberek által használt japán nyelv nem különbözteti meg élesen a külföldieket attól függően, hogy azok melyik országból származnak (gajin és kész, japánul: 外人). A gyakorlatban viszont mind a japánok szempontjából mind a külföldiek szempontjából számít a származás. Nem mindegy tehát, hogy valaki Amerikából, Európából, Afrikából vagy egy Délkelet-ázsiai országból származik. Mivel feltételezem, hogy a blogbejegyzés nagyon sok magyar származású ember fogja elolvasni ezért főként most az európaiak helyzetéről fogok írni. 

Kettő és fél év Japánban való tartózkodás és jó néhány japán szépirodalmi mű elolvasásat követően azt tudnám mondani, hogy a Japánban élő európaiak helyzete megkülönböztetett. Pozitívan megkülönböztetett.

Mit is jelent a pozitívan megkülönböztetett helyzet? Vagyis biztosan pozitív a megkülönböztetett helyzet?

A kérdésre adott válasz azért nem egyszerű mert ugyan a japánok oldaláról tanúsított hozzáállás az európaiakkal kapcsolatban ugyan nagyon hasonló de, hogy azt az adott egyén hogyan éli meg már egyénenként változó. Itt tehát azt mondhatnám, hogyha európaiként szeretnél a japán közügyekben részt venni mint például szeretnél bekerülni a japán parlamentbe akkor erre valószínűleg nem lesz lehetőséged.

Az eddigi tapasztalataim alapján kizártnak adom tartom hogy a japánok bármikor is felelősség teljes pozíciót bízzanak egy külföldire. Ez természetesen hangozhat nagyon kiábrándítóan is és hangozhat felüdítően is. Ki szeretne izzasztó döntéseket hozni az életében ami után a felelősséget is vállalni kell? Ha te nem szeretnél akkor Japán a Te országod. Ha viszont szeretnél akkor azt tanácsolom felejtsd el a szigetországot!

Röviden tehát így tudnám összefoglalni azt, hogy milyen az élet Japánban külföldiként főként európaiként. A jelen összefoglaló két és fél éves tapasztalataimon alapszik tehát valószínűleg a valóságnak egy nagyon kis szeltét fedi le, de talán néhányatoknak ez egy jó kiindulási pont lehet ahhoz, hogy mit várjatok el hogyha szigetországba érkeztek. Megpróbáltam a lehető legáltalánosabban megfogalmazni a mondatokat és elkerülni a konkrét számadatokat, mint hogy mennyi az átlagfizetés Japánban, illetve hány órát dolgoznak a japánok egy nap. Ezek a numerikus adatok véleményem szerint nem tükrözik reálisan az országban uralkodó állapotokat. 

Olvass még: Ösztöndíjak Japánban



További olvasnivalók

További videók