5 gyakori buktató, amivel a külföldiek találkoznak, ha Tokióban bérelnének lakást

Ezek a tippek a tokiói lakásbérléshez segíthetnek időt megtakarítani és stresszt csökkenteni. Ha japánba költözöl, fontos, hogy tisztában legyél azokkal a feltételezésekkel és elvárásokkal, amelyeket az otthoni országodból hozol magaddal. Tokió egy nagyon nyugatias és élhető város, de ez nem jelenti azt, hogy a bérleti piac ugyanúgy működne, mint Budapesten vagy Londonban.

Lakás bérlése Japánban, milyen buktatókkal kell számolni



A külföldiek által a tokiói bérléssel kapcsolatban tett téves feltételezések közül a következők a leginkább stresszt-okozók, és időpazarlók. Ha el tudod kerülni ezeket a buktatókat, simábban vadászhatsz lakásra.



Buktató #1: Bútorozott ingatlanra számítasz


Hidd el, amikor azt mondjuk, hogy Japánban szerencsés vagy, ha a lakásod lámpaburákkal érkezik. Az USA-val ellentétben a hosszútávú bérlemények Tokióban nem tartalmaznak bútorokat vagy háztartási gépeket, néhány idősebb bérbeadó pedig azt is elvárja, hogy a bérlő vegye meg a saját tűzhelyét. Természetesen minden szabály alól vannak kivételek, és időnként találhatsz apartmanokat mosó-szárítógéppel (vagy a luxuskategóriában hűtőszekrénnyel). Azonban ha leszűkíted a keresést a bútorozott-gépesített lakásokra, kevés lehetőségből választhatsz.


Elérhetőek bútorozott apartmanok is, de jellemzően rövidtávú használatra – például nyaralás során, vagy üzleti utakra. A rövidtávú, bútorozott bérlemények nagyszerű helyek, hogy ott maradj, amíg lakásra vadászol, de hosszútávon nem biztos, hogy a legjobb az ár-érték arányuk. Bár a drágább lehetőségek, például az Oakwood kényelmes szobákat kínálnak dizájnos kinézettel, az olcsóbb szolgáltatók általában gyér és alapvető bútorzatot adnak csupán.


Mielőtt elterülnél egy bútorozott ingatlanban, nézd meg a bútorozatlan lakások árait ugyanazon a területen, és nézd meg, hogy nem járnál-e jobban, ha a saját bútoraidat vennéd meg. Ha aggódsz a költségek miatt, tartsd a szemed a Tokyo Craigslist-en és a Facebookos “Sayonoara Kiárusításokon”, és akár egy egész apartmanra való bútort szerezhetsz egy épp Japánból elköltöző külfölditől.


Buktató #2: Úgy számolsz, hogy megosztod valakivel a bérleti díjat


Ha úgy tervezed, hogy egy baráttal megosztod a bérleti díjat, gondold újra. Tokióban nem alakult ki a lakásmegosztás kultúrája, mivel az egyedi ingatlanpiaca nagyrészt egyszemélyes háztartásokból áll. Nem csak drágák a többhálószobás lakások, de valószínűleg el is fogják utasítani a javaslatodat.


Amikor elküldöd a jelentkezésedet a lakásra, először egy szűrési folyamatba kerül, ahol az ingatlanmenedzser ellenőrzi a részleteket, a fizetésedet, a vészhelyzeti kapcsolataidat, és a többit. A legtöbb menedzser a “háromszoros szabályt” követi, ami szerint a jelentkező bruttó havi bérének legalább a bérlemény havidíjának a háromszorosát kell kitennie. Ha nem vagy eljegyezve, nem vagy házas, és nem egy közvetlen családtaggal közösen bérelnél, akkor nem fogják megengedni, hogy valaki mással összeadják a béreteket, és így érjétek el ezt a határt.


Bár léteznek apartmanok, ahol engedélyezett a megosztás, ezek rendkívül ritkák, és megvannak a saját fizetésre szűrő módszereik. A legjobb lehetőség a megosztás iránt érdeklődő külföldiek számára az UR Housing, egy kormány által létrehozott állami lakhatási kezdeményezés, ami bizonyos ingatlanok esetében engedélyezi a “szobamegosztást”. Ugyanakkor készülj arra, hogy várólistára fogsz kerülni, ha egy UR apartmant szeretnél bérelni Tokió belvárosában.


Alternatívaként kipróbálhatod a megosztás japán módját, és körbenézhetsz a stílusos kollégium-szerű megosztott apartmanok között, amelyek városszerte megtalálhatóak.


Buktató #3: Alulbecsülöd a beköltözés költségét


A beköltözés költségei a nyugati országokban, például Magyarországon alapvetően kaucióból és egyhavi bérleti díjból állnak. Ha Japánba érkezve ugyanezt várod, nehéz helyzetbe kerülhetsz.



Egy hosszútávú japán bérleménybe való beköltözés kezdeti költségei háromtól öthavi lakbérig, vagy akár ennél is tovább terjednek. Ez a következőkből áll:


  • 1–2 havi kaució
  • 0–2 havi lelépési díj
  • Az első havi lakbér előre fizetve
  • Ügynökségi díj
  • Kezesi díj
  • Egyéb díjak

A díjak a piaci versenytől függően képezhetik alku tárgyát, de ezt nem fogod tudni elkezdeni, amíg le nem adtad a jelentkezésedet. Ha a tulajdonos biztos benne, hogy egy másik jelentkező is lesz, és nem fog olcsóbb ajánlatot kérni, akkor lelkiismeret-furdalás nélkül fogja elutasítani a kérésedet.


Mindenképpen keresd meg a lehető legjobb ajánlatot, de készülj legrosszabbra. Így képes leszel költözni, ha arra kerülne sor, és a szabadságot is megőrzöd, hogy az általad leginkább kedvelt lakásba költözhess be.


Buktató #4: Túl későn jelentkezel


38 millió ember él Tokióban és környékén, és tízezrek költöznek a fővárosba minden évben. Ha nem egy nagy városból származol, valószínűleg a lassabb bérleti piacokhoz vagy szokva, ahol több ingatlant is megtekinthetsz, aludhatsz rá, és majd másnap jelentkezhetsz a kedvencedbe. Ezt a luxust azonban nem engedheted meg magadnak Tokióban, ahol a jó lakásokat gyakran órákon belül elkapkodják. Létfontosságú, hogy tudd, mit szeretnél, és hogy foglalj le egy megtekintési időpontot amit meglátod, mert lehet, hogy legközelebb már nem lesz ott a hirdetés.


Japán érkezési sorrendben történő jelentkezési folyamata egy másik tényező, amit érdemes figyelembe venni a lakásválogatáskor. A potenciális bérlőket egyesével szűrik, és a többi jelentkezőt meg sem nézik, amíg az első fenn nem akad a szűrőn. Ez azt jelenti, hogy egy nagy fizetés egy nagy cégnél sem tesz biztos beköltözővé. Ha valaki előtted jelentkezik, még ha nem is néz ki olyan jól papíron, akkor is őt fogják jóváhagyni, feltéve, hogy megfelel a kritériumoknak.


Más országokkal ellentétben a lakás-jelentkezések Japánban ingyenesek és nem köteleznek semmire. Ha látsz egy apartmant, és úgy gondolod, hogy szívesen élnél ott, ne aludj rá! Küldd el a jelentkezésed amint csak lehet, és vond vissza, ha esetleg meggondolnád magad.


Buktató #5: Hagyományos japán ingatlanügynökséget használsz


Olyan valaki vagy, aki éveket szentelt az életéből a japántanulásra? Talán voltál már Japánban egy ideig, és magabiztosan kezelsz napi helyzeteket a második nyelveden? Ha ez illik rád, akkor késztetést érezhetsz magadban, hogy felkeress egy helyi japán ingatlanügynökséget, és ott keress magadnak lakást.


Sajnos a diszkrimináció mindennapos a japán ingatlanpiacon (ami mondjuk a magyaron szinte teljesen ismeretlen fogalom), és még ha az ingatlanügynök szívesen segítene is neked, akkor is nehéz dolguk lesz olyan lakást találni, amelyik elfogadja a jelentkezésedet.


Még mielőtt a jelentkezésed egyáltalán eljutna a tulajdonosig, keresztül kell menni az ingatlanmenedzseren. Ha őt arra kérték meg, hogy utasítsa el a külföldi bérlőket, akkor nem számít, milyen nyelvvizsgád van, és hány diplomát szereztél teaszertartásokból – nemleges választ fogsz kapni.


A japán ügynökségek a japánokkal való munkához szoktak, és általában nincsenek tisztában vele, hogy melyik ingatlanmenedzsment-cégek utasítják el a külföldi bérlőket. Lehet, hogy a területen lévő nagyszerű lakások alaprajzait mutogatják neked, és talán jelentkezhetsz is, mire rájössz, hogy nem felelsz meg a feltételeknek. Ez végeredményben nagy időpocsékolás lesz számodra, hogy a származásod alapján történő elutasításról ne is beszéljünk.


Illusztáció: pakutaso



További olvasnivalók

További videók