A haladó japán nyelvtanulás első lépéseit a feltételes szerkezetek elsajátítása jelenti. Ehhez viszont alaposan ismerni kell az igék csoportosításának módját, valamint a japán igeragozást. Japán nyelvű összetett mondatok kialakítása során gyakran szükség van a feltételes módra, hiszen a mindennapi életünk feltételekhez kötött. "Ha megcsinálod a házifeladatot, focizhatsz". "Ha elmész a barátaiddal nélkülem, mérges leszek". Ehhez hasonló mondatok, szinte óránként hagyják el szánkat. Japán nyelv tanulásakor, az egyszerű múlt ideji forma megelőzi a feltételes szerkezetet. Ez azért van, mert a ragozásuk szorosan összefügg.
A japán feltételes mód tulajdonképpen a ta-formához csatolt ら hiraganából áll elő.
Azonban a feltételes szerkezetet nem csak az egyszerű múlt ideji alakból lehet képezni. Ennek az egyszerűbb formának a képzéséhez nincs feltétlenül szükség a sorrend betartására. A következő néhány bekezdésben szeretném bemutatni a japán feltételes szerkezet ragozását, valamint néhány példával szemléltetni a használatát.
Alapvetően két szerkezetet fogok használni, amelyek egyformán fontosak. A japán írásjegyek (kanjik) olvasatának jelölésére hiraganát és katakanát fogok használni, ezáltal a kanjik ismerete nem előfeltétele a tananyag megértésének.
A kanjik elsajátítása a kezdő japán nyelvtanuló számára lehetetlennek tűnik, viszont megnyugtathatlak, hogy ez koránt sincs így. A kanjik meglehetősen sokféleképp segítenek a japán tanulásban. Számomra a nyelvtanulás elkezdését a kanjik jelentették. A kanjik nem csak szépek, hanem a vizuális típusoknak segítenek a szavak megjegyzésében. A legcélszerűbb talán az első pillanatól kezdve kanjikkal megtanulni a szavakat, hiszen előbb utóbb szükséged lesz rájuk. A japán nyelvvizsga rendszer például öt szintre van felosztva, amelyek egyre több karakter ismeretét követelik meg a vizsgázóktól. A felsőfokú japán nyelvvizsga megszerzéséhez például több, mint kétezer kanji ismeretére van szükség.
Egy érdekes jelenség elmagyarázása érdekében hasonlítsuk össze a japán és a magyar nyelvet. Magyar nyelvű feltételes szerkezetek képzése során a mondat általában "HA"-val kezdődik, valamint az igék ragozása nem változik meg attól, hogy feltételes módban beszél valaki. Abban az esetben, ha megváltozik, akkor a "HA" nem hagyható el a mondat elejéről, tehát a "HA" szócska szoros kapcsolatban áll a feltételes móddal.
Japán feltételes mód képzésekor az igéket egy speciális alakba kell ragozni, amelyet csak ebben az esetben használnak, és ebből következően a "HA" szócska elhagyható.
Néhány évvel ezelőtt, amikor elkezdett érdekelni a japán nyelv, akkor természetes módon meg szeretem volna tanulni a "HA" megfelelőjét. Ha hasonló cipőben jársz és kinyitsz egy japán-magyar szótárt, akkor fogsz találni néhány japán szót (もし、もしかしたら stb.). Ezt a kettőt például minden probléma nélkül használhatod japán feltételes mondataid elején, azonban élő japán beszédben ritkán hallhatóak. A kezdő japán nyelvet tanuló diák gyakran abba a hibába esik, hogy minden feltételes mondatát もし-val kezdi, amit semmiképp nem tanácsolok.
A legegyszerűbb feltételes szerkezetet a következő módon egy と hiragana közbeiktatásával lehet képezni. Ha esetleg tudsz angolul, akkor ez nagyjából az angol 0th conditional-nak felel meg. Tehát akkor használt, amikor a második tagmondat szükségszerű következménye az elsőnek:
A következőekben bemutatom az általános japán feltételes mód képzésének szabályait. Magyar anyanyelvűek számára gyakran nehéz elkülöníteni a fenti esetektől, és természetesen sokszor a két alak jelentése átfed. A következő feltételes mód akkor használt, amikor magyar azt mondanánk "abban az esetben", "ha az történik, hogy" vagy "akkor, ha". A ragozási szabály erősen építenek a már bemutatott ta-formára, amelyet, ha esetleg még nem tetted volna, megtanulhatsz egy előző tananyagból. A gyakorláshoz, pedig ajánlom az ingyenes online ta-forma tesztemet. Az ismétlés kedvéért az alábbiakban közlöm a ta-forma képzésének szabályait:
Például:
Például:
A japán feltételes mód tulajdonképpen a ta-formához csatolt ら hiraganából áll elő. Ez a forma az angol 1-es és 2-es feltételes módnak feleltethető meg valamilyen szinten. Íme néhány hasznos példa:
A fenti mondatok magyarul úgy hangzanak, mintha a beszélő valóban feltételes módban beszélne, tehát nem egy általános törvényszerűséget fogalmaz meg.
Nézzük még egyszer például az utolsó mondatot. Ha az elsőként említett feltételes formát használjuk, akkor már inkább "bölcsességként" hat a mondat, természetesen tükrözve a beszélő értékrendjét.
Ebben az esetben japánul is azt hangsúlyozzuk, hogy az autó vásárlása jelentősen megváltoztatja az emberek életét.
Fontos továbbá, hogy a fenti mondatok egyszerű alakban vannak, tehát relatíve "udvariatlanok", így nem használhatod őket ismeretlen emberrel szemben, vagy feleteseddel való beszélgetés során.
Végül megmutatom, hogy mi a teendő ilyen esetben:
A különbség tulajdonképp csak annyi, hogy a mondatok végét meg kell változtatni. Természetesen az udvarias japán beszéd nem ennyiben merül ki, de a jelent tananyagban elégedjünk meg ennyivel. Az igéket ekkor egy ú.n. masu-formába kell ragozni, amelynek szabályait megtalálod egy előző cikkben.