A lóversenyek története Japánban

Japánban a nyugati stílusú lóverseny kialakulásának kezdetét a Tokugava-sógunátus(1603-1867) utolsó éveire teszik a történészek. A Yokohamában lakó külföldiek 1862(A Bunkyū korszak második éve) tavaszán rendezték meg Japán első lóversenyét. Néhány évvel később 1870-ben, a Meiji korszak harmadik évében nem csak Yokohamában, hanem Tokió más kerületeiben is megkezdődtek a versenyek, amelyeket inkább a bizonyos időközönként megtartott fesztiválokon isteneknek való felajánlás(奉納) céljából szerveztek. A Meiji korszak tizedik évében(1877) a Mita tenyészetnél(三田育種場), 1879-ben egy shinjuku-i katonai iskolában, 1884-ben pedig a tokiói Shinobazu tó partján is szerveztek versenyeket, amelyek azonban nem tartottak sokáig.

Az meiji-kori japán kormány köreiben voltak olyanok, akik ellenezték a szerencsejáték elterjedését Japánban


A Meiji restaurációt(明治維新) követően Japánban is nyugat-európai tenyésztési technológiákat kezdtek el alkalmazni és ezzel egyidőben a japán lóállomány minőségének javítása érdekében Angliából, Amerikából, Németországból és egyéb országokból különböző fajta lovakat importáltak.

Az első kínai–japán háború(日清戦争) idején, valamit az utána történt boxerlázadás(北清事変) során a japánok számára világossá vált, hogy lovaik minősége és teljesítőképessége a nyugati lovakhoz képest meglehetősen elmaradott. Ezen felismerésen alapulva különböző terveket dolgoztak ki a modern lóverseny hatékony szervezésére, valamint a külföldi színvonal megközelítését tűzték ki célul.

Az meiji-kori japán kormány köreiben voltak olyanok, akik ellenezték a szerencsejáték elterjedését Japánban, de ennek ellenére 1905 decemberében a kormány hallgatólagosan beleegyezett a fogadószelvények(馬券) árusításába.

Ez lehetővé tette, hogy a tokiói lóverseny egyesület a megfelelő engedélyt megszerezvén az Ikegami Honmonji templom(池上本門寺) közelében 1906 november 24.-én kezdődő négy napos rendezvényt szervezzen, amelyen már természetesen fogadni is lehetett. Erre a napra tehetjük a japánok által szervezett modern lóversenyek születését, amelyek rendkívüli népszerűségnek örvendtek és futótűzként kezdtek terjedni az országban.

Az új szerencsejáték elterjedésének mellékhatásaként jelentkezett az is, hogy egyre több ember játszotta el az otthonát, valamint sok ember, megfeledkezvén addigi életéről, rabjává vált a lóversenyeknek. A szervezők gyakran tapasztalatlanság miatt sokszor hibás lépéseket hoztak, és idővel nyilvánvalóvá vált, hogy a japán kormánynak változtatnia kell az álláspontján.

A Meiji kor 41. évében(1908-ban) betiltották a fogadókuponok árusítását, amellyel a hallgatólagos beleegyezés által engedélyetett szerencsejáték élvezetét alig két év eltelte után megvonták a japán polgároktól.

Ez nem azt jelentette, hogy a japán kormány teljes mértékben ellenezte volna a versenyek szervezését. A rákövetkező év novemberében a fogadószelvényt nem árusított lóversenyek támogatása érdekében megkezdék a versenyekkel kapcsolatos létesítmények támogatását, valamint a díjak kifizetéséhez szükséges pénzek folyósítását. Ekkoriban már 15 lóverseny szövetség létezett Japánban, amelyeket átszervezvén, 11 szervezet kapott működési engedélyt.

Az intézkedések eredményeként a nézők száma erőteljesen lecsökkent, valamint a díjak sem voltak már annyira kecsegetetőek, így a japán lovas sport különösen nehéz időket élt. Ennek ellenére az olyan lóversenyek, amelyeken nem árusítottak fogadószelvényeket, még 14 éven keresztül megszervezésre kerültek.

Az évek során a fogadószelvényeket hiányoló emberek száma egyre gyarapodott, és sokan úgy tartották, hogy a fogadószelvények újbóli bevezetésével lehetne javítani a japán lóállományon. A tenyésztők, lótartók és külünböző érdekeltségű emberek érvei fokozatosan eljutottak a japán kormányhoz is, amely végül a Taishō-kor 12. évében (1923-ban) új törvényt hozott a lóversenyekkel kapcsolatban, amely értelmében a következő 11 helyszínen engedélyezték a fogadószelvényeket kiállítását:

  • Sapporo (札幌)
  • Hakodate (函館)
  • Fukushima (福島)
  • Niigata (新潟)
  • Nakayma (中山)
  • Tokyo (東京)
  • Yokohama (横浜)
  • Kyoto (京都)
  • Osaka (大阪)
  • Kokura (小倉)
  • Miyazaki (宮崎)

Ezek a nyilvánosan elismert lóverseny szervezetek az 1923-as nagy kantói földrengés és a nagy gazdasági világválság ellenére is problémamentesen működtek. 1931-től kezdve kezdtek el forgalomba helyezni olyan fogadószelvényeket is, amelyek nem csak egy, hanem több befutóra való fogadást is lehetővé tettek.

Ajánlott: A hiraganák és katakanák rövid története, avagy mikortól kezdték el őket használni, a Japán kultúra születése

A japán lóversenyzés szilárd alapjait az 1932-ben megalakult tokiói székhelyű ”Japán Derbi(日本ダービー)”, jelentette. Ennek ellenére a fent említett 11 szervezet lóversenyzéssel kapcsolatos üzleti modellje különbözött, nem alakult ki egységes elképzelés, és sok helyen szakszerűtlenséggel lehetett találkozni. A japán kormány ekkor úgy döntött, hogy a 11 szervezetet egységesíti és úgy alakítja át, hogy az az országnak nagyobb hasznot hajtson.

A lóversenyekkel kapcsolatos törvényt 1936-ban jelentősen módosították, így megszületett az egységes Japán Lóverseny Szervezet, amely természetesen a feloszlatott 11 szervezet minden jogával és felelősségével rendelkezett. A Japán Lóverseny Szervezetre azt a feladatot bízták, hogy adjon javaslatot a japán lóállomány további javítására, valamint egységesítse és fektesse le a lóversenyzéssel kapcsolatos szabályokat, kötelességeket.

Nem sokkal az intézkedések után, a klasszikus lóverseny szabályainak kidolgozásával, 1941-ben az ágazat elérte a háború előtti csúcspontját. A második világháború alatt a lóversenyeket szüneteltették a szigetországban. 1946-tól kezdve, először Tokióban és Kiotóban, majd a rákövetkező évben másik két helyszínen is ismét megszervezésre kerültek a versenyek.

Az Egyesült Államok második világháborút követő Japán megszállása során a szövetséges hatalmak legfőbb parancsnoka, Douglas MacArthur tábornok rendelete bezárással fenyegette a japán lóverseny pályákat, de erre végül a japán felek közbenjárásnak köszönhetően nem került sor.

1948-ban újabb törvény született a lóversenyzéssel kapcsolatban, amely ugyan az eddig szabályozásokon alapult, de változásokat hozott a regionális lóversenyzés szerkezetében. Innentől kezdve a lóversenyek államilag működtetett és regionális szervezésűekre különültek. Az államilag működtetett lóversenyek az eddigi Japán Lóverseny Szövetség leszármazottjainak tekinthetők. A mezőgazdasági minisztériumban pedig kialakult egy a lóversenyekkel foglalkozó hivatal, amelynek három irodáját nyitották meg Tokióban.

Ezekben az években lehetővé tettek további összetett fogadási formákat, valamint új fogadószelvényeket árusító létesítményeket építettek. A második világháborúból felálló Japánban, 1952-ben a mezőgazdasági kabinet minisztertanács szóvivő szerveként egy, a lóversenyekért felelős, bizottságot alapítottak. A bizottság tárgyalta az 1950-es évektől kezdve felmerülő lóversenyek privatizációjának kérdését, amelyet a japán kormány végül jóváhagyott.

Ajánlott: Miért olyan bonyolult a japán nyelv, és a tisztelet története Japánban

Forrás: http://jra.jp/topics/column/etc/history2.html



További olvasnivalók

További videók