Ha szeretnél udvariasan megkérni valakit valamire japánul vagy összekapcsolni két tagmondatot akkor ez a cikk neked való. Továbbiakban azt is ismertetni fogom, hogy hogyan mondjuk azt japánul hogy: “Kérlek tegyél meg nekem valamit!”, vagy “Azt szeretném, hogy ezt és ezt tedd meg!”. Mivel a japán nyelv, hasonlóan a magyar nyelvhez, az agglutináló nyelvek családjába tartozik el kell sajátítanod az igék ragozásának módját. A következőekben némileg nehezebb nyelvtani magyarázatokat fogok bemutatni, ezért mielőtt elmélyülnél a részletekben, és ha esetleg még nem tetted volna meg, azt javaslom, tanulmányozd át az oldalon található többi nyelvtani anyagot. Az alábbiak megértéséhez nincsen feltétlenül szükség a kanjik ismeretére, hiszen a kanjikban kevésbé jártas tanulók számára hiraganával is oda fogom írni az adott szó olvasatát, de természetesen a nyelvtani anyagok elsajátítása mellett mindenképp tanácsos a karakterek folyamatos tanulása.
A japán igéket három nagy csoportra lehet felosztani és a te-forma képzése a csoportokra vonatkozó szabályok szerint változik
Ahogyan már az előbb említettem a japán agglutináló nyelv, ami azt jelenti, hogy az adott nyelvtani szerkezeteket a szavak különböző ragozásával képzi. Ebből kifolyólag, ha például múltidőben szeretnél beszélni, meg szeretnéd kérni a partnert valamire, vagy tagmondatokat szeretnél összekapcsolni, akkor ismerned kell az igeragozás szabályait.
A japán igéket a nyelvészek alapvetően három csoportba sorolják be. Ami viszonylag nehezíti a nyelvtanulást az az, hogy vannak olyan igék amelyek első ránézésre a kettes csoportba tartoznak, de az egyes csoport szabályai szerint ragozódnak. Ezeket a kivételes igéket egyenként kell az idők folyamán fokozatosan megtanulni. Az alábbi szabályokat a három csoportra vonatkozóan fogom bemutatni, ezért nagyon fontos a csoportosítás szabályainak ismerete.
Ha udvariasan meg szeretnéd kérni a partneredet valamire, a te-formát kell használnod
Ezeket a szabályokat megtalálhatod egy előző cikkemben de az ismétlés kedvéért az alábbiakban közlöm őket.
Abban az esetben, ha össze szeretnél kötni két japán tagmondatot, például azt szeretnéd mondani, hogy ezt és ezt csináltam majd ide mentem és itt pedig ezt csináltam akkor egy úgynevezett te-formára(て形) lesz szükséged. Ez a későbbi, nehezebb japán nyelvtani szerkezetek tárgyalása során is elő fog majd jönni, ezért ajánlom, hogy alaposan tanuld meg a képzés szabályait.
A te-forma képzésének bemutatásához a japán igék szótári formáját fogom kiindulásnak tekinteni. Vannak olyan japán nyelvtanárok is azonban, akik az úgynevezett masu-formát tanítják először és ebből vezetik le a későbbi szerkezeteket. Nyilván ez sem egy hibás megközelítés, viszont én személy szerint úgy gondolom, a szótári alakból kiindulva sokkal könnyebb az igék ragozásának tárgyalása.
Nézzük hát a japán igék te-formájának képzését attól függően, hogy melyik csoportba tartoznak.
Például:
Például:
A te-forma nemcsak szívesség kérésre használható
Abban az esetben, ha meg szeretnéd kérni beszélő partneredet valamire, akkor a te-formád kell használnod. Szívességet viszont elég sokféleképpen kérhetünk japánul. Minden egyes variánsának némileg különbözik az érzelmi tartalma, udvariassági foka. Nyelvtanulmányaim folyamán eddig még nem találkoztam olyan emberrel aki 100 %-ig pontos választ tudott volna adni arra, hogy az adott helyzetben a szerkezetek közül melyiket kell használni.
A szerkezeteket udvariassági töltetük szerint valamilyen szinten össze lehet hasonlítani, de arra, hogy a beszélő partnereddel szemben a két majdnem ugyan annyira udvarias variáns közül éppen melyiket kell használni nem igazán van jó recept. Természetes módon ha minden alkalommal a lehető legudvariasabb formát használjuk akkor nem kerülhetünk kellemetlen helyzetbe, viszont például ismerősünkkel szemben túlzás lehet. Egy jó analógia az, amikor magyarul beszélünk és nem tudjuk eldönteni, hogy a partnerünket magázzuk-e, vagy tegezzük.
Az olvasóban jogosan merül föl a kérdés: "Ugyan mire való a te-forma?". Eddig csak száraz nyelvtanról beszéltem, ezért a szabályok után következzen néhány példa minden egyes csoportra.
Egy gyakori mód arra, hogy hogyan kérjük meg valamire partnerünket:
Kissé udvariasabb szívesség kérési forma:
A te-forma nemcsak szívesség kérésre használható. Arra is jó, hogy két tagmondatot összekapcsoljunk. Ez nagyon gyakran előfordul, amikor például valamilyen múltban megtörtént eseményt mesélünk el. Nézzük például a következő rövid összetett mondatocskát:
Végezetül pedig megmutatom, mit használhatsz akkor, amikor meg szeretnéd kérni partneredet valamire. Ez a szívesség kéréstől némileg eltér. Ebben ez esetben, inkább azt hangsúlyozzod, hogy szeretnéd ha a partnered megtenne neked valamit.
Például:
Ezáltal valamivel erőteljesebb érzelmi töltete van és ebből adódóan nem javaslom, hogy idegen emberrel, tanárral vagy főnökkel szemben használd. Ekkor ugye felmerül a kérdés: "Jó, de akkor mit használhatok?" Itt pedig vissza lehet kanyarodni az előbb említett “Nagyon udvarias szívesség kérési formához”, amelyet nyugodtan használhatsz, akkor amikor feljebbvalódat “utasítod” valamire.
Például: