Bevezetés a japán udvarias nyelvbe, vagyis a keigoba

Élet Japánban
Bogi történetei

Bevezetés a japán udvarias nyelvbe, vagyis a keigoba

2016-06-19 LB 4120

Mint már egy előző cikkemben említettem, a japán nyelv nehézségét nem feltétlenül a nyelvtani szerkezetek megtanulása, hanem annál inkább a beszélő az adott szituációban való helyes viselkedésének elsajátítása jelenti. Az udvariasság különböző fokainak kialakulása tulajdonképp a társadalmi fragmentációnak és a Szamurájok korszakának köszönhető. Jelenleg alapvetően három fajta udvarias nyelvezeti formát lehet megkülönböztetni, a sonkeigo(尊敬語)-t, a kenjougo(謙譲語)-t és a teineigo(丁寧語)-t, de vannak nyelvészek akik további osztályokat is felsorolnak még.

A keigo kialakulásának és a japán nyelv bonyomulttá válásának oka a társadalom tagozódása

A továbbiakban a sonkeigo-ról és a kenjougo-ról szeretnék néhány sort megemlíteni. Az előbbit (sonkeigo)-t akkor kell használni, ha valaki a feljebbvalójával annak cselekvéseiről beszél. Így például, ha a főnökkel beszélgetünk és arról kérdezzük, hogy hova utazott tavaly nyáron akkor kutya kötelesek vagyunk sonkeigo-t használni. Ezzel ellentétben, ha a főnökünkkel beszélgetünk, és a saját cselekvéseinkről van szó, akkor kenjougo-t kell használnunk.

Aki még nem túlságosan beavatott a japán nyelvbe, az se rémüljön meg, a két kifejezésmód tulajdonképp az igék különböző ragozásmódjával képezhető. Mindezek mellett a főneveket is lehet, hogy úgymondjam megtiszetelni, vagyis inkább választékosabb formában használni őket, amelyeket japánul 美化語-nak nevezünk.

Az udvarias nyelv használata során nem csak a társadalmi ranglétrát, hanem a nemek közti különbségeket is figyelembe kell venni

Néhány szó a 美化語-ról

A főnevek “megszépítésekor” azok elé ”ご” vagy ”お” szótagot tehetünk, ám arra hogy az adott főnév esetében éppen melyiket kell kiválasztani, meglehetősen ködös szabályok vonatkoznak. A nem kivételesen képzett szavak esetében, a kunyomi (訓読み), japán olvasatú szavak elé általában ”お”-t, az onyomi (音読み)、kínai olvasatú szavak elé pedig ”ご”-t kell rakni. Sajnos azonban például az お電話 vagy a ごゆっくり szavak kivételt képeznek, és rajtuk kívül is még van jópár ilyen főnév. Illetve tovább nehezíti a dolgot az, hogy vannak olyan szavak is amelyeket ”ご”-val és ”お”-val is lehet használni. Ilyen például a ご返事 és お返事 vagy a ご名刺 és お名刺 páros.

Egy néhány ”お” típusú 美化語:

お名前、お住まい、お知らせ、お食事、お品、お勤め、お話、お招き、お気持ち、お酒、お料理、おけいこ、お天気、お庭、お茶碗

És egy néhány ”ご” típusú 美化語:

ご氏名、ご住所、ご通知、ご進物、ご勤務、ご講演、ご招待、ご感想、ご酒、ご祝儀、ご機嫌、ご挨拶、ご結婚、ご連絡

Természetes módon, a magyar nyelvhez hasonlóan az idősebbekkel szemben udvariasabb nyelvezetet kell használni

Ugyanakkor bizonyos esetekben léteznek olyan főnevek, amelyeket ha meg szeretnénk szépíteni, akkor másik szót is lehet használni. Olyan ez, mint amikor magyarul nem azt mondjuk, hogy wc, hanem, hogy kézmosó, vagy mellékhelyiség. Egy néhány példa pedig:

めしーごはん　『étel』
汁ーおつゆ　『lé』
水ーおひや『víz』
うまいーおいしい『finom』
腹ーおなか『has』
便所ーお手洗い　『mellékhelyiség』

A kenjougo és sonkeigo szerkezetek megkülönböztetése:

A fent említett élethelyzetek miatt nagyon nem mindegy, hogy éppen melyik szerkezetet használjunk, hiszen ha véletlenül elrontjuk és az alá-fölé rendeltségi viszony felcserélődik, akkor rettenetes udvariatlanságot követünk el. A két formát, főleg éles helyzetben, viszonylag könnyen össze lehet keverni, bár képzési módjuk meglehetősen különbözik.

Az igék sonkeigo formája:

ご　〜　になる
お　〜　になる

Az igék kenjougo formája:

ご　〜　する
お　〜　する

Ahol a hullámvonalat mindkét esetben az ige ます-os formája helyettesíti a ます-t levágva. Azt pedig, hogy ”ご”-t vagy ”お”-t kell az ige elé kapcsolni, pedig az idők folyamán a tanulónak magának kell elsajátatani, mert én személy szerint nem ismerek rá szabályt. Tehát két egyszerű példával élve:

相手が、お話になる『a partner beszél』　→　sonkeigo
自分が、お話しする『én magam beszélek』　→　kenjougo

Itt fontos megjegyezni, hogy ha a cselekvés nem a megtisztelni kívánt személy felé irányul, akkor nem szükséges, sőt hibás a kenjougo alak használata:

会社に戻ってから、ご連絡します「ha visszaértem a céghez, értesítem」→　helyes
会社にお戻りしてから、ご連絡します「ha visszaértem a céghez, értesítem」→　hibás

Az igék kenjougo alakjának további képzésének módjai:

お～する、ご～する
お～いたす、ご～いたす
お～申し上げる、ご～申し上げる
～させていただく
～ていただく、～していただく
お～願う、ご～願う
お～いただく、ご～いただく
お～にあずかる、ご～にあずかる

Az alapvető cselekvéseket kifejező igéknek, viszont létezik azonos jelentéssel bíró kejougo alakja is, amit szintén lehet használni a fenti formák helyett: