Amikor japánul beszél az ember, az agyának valamilyen szinten fordítva kell működnie. Legalább is ez az, amit akkor gondoltam amikor elkezdtem tanulni ezt a meglehetősen érdekes nyelvet. Később rájöttem, hogy nem a sorrenden van itt a hangsúly. Röviden talán úgy lehetne megfogalmazni, másképp kell gondolkodni az embernek, amikor japán nyelven fejezi ki magát. Eleinte, amikor még egyedül álltam neki a tanulásnak, megpróbáltam szótárból elsajátítani a szükséges szerkezeteket, azonban az “és”-nél elakadtam. Ez azért van, mert, ha például kinyitsz egy egyszerű japán-magyar szótárt, akkor azzal fogsz szebesülni, hogy ugyan van bejegyzés az “és” szóra, de az valőszínű nem az lesz, amit keresel, legalábbis nem az amit egyszerűen beilleszthetsz két ige közé.
A te-formát japán igék összekapcsolására viszonylag széles körben alkalmazhatod
Úgy gondolom ez az, ami meglehetősen nehézzé teszi a japán nyelv tanulását. Gyakran megkérdezik tőlem: ez és ez, hogy van japánul. Legtöbbször az a probléma, hogy nem létezik az adott kifejezés, vagy legalábbis nem lehet olyan egyszerűen lefordítani. Ez történik amikor az ember két japán igét szeretne összekapcsolni.
Nézzük hát a megoldást. Talán nem mondok újat, ha az úgynevezett te-formát(て形) említem. A te-forma képzéséhez mindenképp szükség van az igék csoportosításának ismeretére. Ha esetleg ezzel nem lennél még tisztában, akkor ezen a linken eléred az előző tananyagot, valamint egy online teszt segítségével is tesztelheted tudásod.
Például:
Például:
Amint már említettem, a te-formát lehet udvarias szívességkérésre használni. Azonban nem csak ekkor használt. A későbbiekben különböző nyelvtani szerkezetek képzésére is fel fogom használni és jelen esetben is, ha két igét szeretnél összekapcsolni, akkor a te-formára lesz szükséged. Ez végül is teljes mértékben megfelel a magyar nyelv két tagmondata között álló “és”-nek.
A fenti példák alapján tehát a japán igék te-formáját arra lehet használni, hogy egymáshoz kapcsoljuk őket, ezáltal a magyar nyelv “és”-ének felel meg. Itt egy további érdekes dologra szeretném felhívni a figyelmet. A te-forma, mivel az mindig て-re végződik, amely magas magánhangzót tartalmaz azt a célt is szolgálja, hogy a fent tartsa a beszélőpartner érdeklődését, jelezvén, hogy a mondat még nem ért véget.
Olvass még >> A lóversenyek története Japánban
A te-formát japán igék összekapcsolására viszonylag széles körben alkalmazhatod. Azonban vannak olyan esetek, amikor udvariasabban kell kifejezned magadat, mint általában szoktad. A te-forma által összekötött mondatok egy hivatalos környezetben nem mindig állják meg a helyüket, ezért ha például üzleti vagy motivációs levelet, kutatási tervet vagy hivatalos iratot írsz, akkor valami mást kell alkalmaznod.
Tegyük fel, hogy mondjuk felettesednek írsz levelet. Ebben az esetben nem javaslom, hogy két mondat összekapcsolására a te-formát használd. Ekkor az úgynevezett masu-formára lesz szükséged, amelynek ragozási szabályairól már beszámoltam. Mindenesetre, a lentiekben röviden megismétlem őket:
Hogyan kell "u"-s hangból "i"-s hangot képezni?
enni: 食べる(たべる)--> 食べます (たべます)
Ha már problémamentesen tudod képezni a japán igék masu-alakját, akkor nem lehet gond az igék hivatalos összekapcsolásával sem, hiszen csak el kell hagynod belőle az utolsó két hiraganát(ます).
Végül bemutatok néhány összekapcsolt japán igét hivatalosabb formában: