Japán őshonos ainu kultúrája figyelmet érdemel

Kamikawa Ainu szent földje, Hokkaidóban, betekintést enged Japán eredeti lakosságának életébe. Mivel Japán földje ennyire homogén, a legtöbb turista észre sem veszi, hogy a két félreeső sziget, Okinawa és Hokkaido, saját, őshonos etnológiával rendelkezik. Az Ainu, Hokkaido őshonos, vadászó-gyűjtögető népe, már ősidők óta harcol, hogy megtarthassa kulturális identitását. Amikor Japán 1869-ben kolonizálta a hegyvidékes, jeges szigetet, a parttól északra, az Ainuknak nem volt más választása, mint asszimilálódni. Mint a legtöbb megszállt civilizáció, őket sem ismerték el és tiszteletlenséggel bántak velük. Egészen 2019 áprilisáig el sem ismerték őket, mint Japán őshonos lakóit, amikor is megszavazták, hogy szűntessenek meg mindennemű diszkriminációt ellenük.



Az Ainuk Japán eredeti lakossága, sajnos azonban kultúrájuk nagy része már elveszett.


Japánt sokan kritizálták, amiért elmulasztotta a bocsánatkérést az Ainukkal való bánásmódért. Amikor a Japán hatóságok felvették könyörtelen viselkedésüket, mondván „egy bocsánatkérés sok japánnak kellemetlen lenne” a kritikákat több, mint kiérdemelték. Szerencsére a helyiek igyekezete, hogy megtartsák a kultúra maradványait sikerrel járt. A Hokkaidóra látogatók megtudhatnak még jó pár dolgot az Ainukról, ha felfedezik a Kamikawa Régiót, ahol a nép tradíciói és életstílusa még mindig a régi.


A Kamikawa Régió Hokkaido szívében terül el, körbevéve a Daisetsuzan Hegységgel, ahol az Ainuk leszármazottai élnek. A területet és a megmaradt kultúrát „Japán Öröksége”-ként ünneplik. A hömpölygő folyókat, csendes utcákat, és városokat Kamikawában még mindig Ainu nevek díszítik.


Ezt a rituálét élőben látni olyan, mintha felnyitnál egy történelemkönyvet, és az ősök táncolnának keresztül a lapokon.


Az egész daisetsuzani terület egy védett nemzeti park, ahol az Ishikari Folyó régóta szolgál élelemforrásként, utazási és kommunikációs lehetőségként is a környező falvaknak. A durva hullámok kivájtak egy hasadékot a kövekből egy érintetlen erdő előtt, létrehozva egy ideális, élhető területet az öbölben. Ősszel vörös és narancssárga levelek festik álomszerűvé a Sounkyo Öblöt. Soukyo annyit tesz „sok vízesés folyója”, Ainu nyelven. Ez az „Istenek Játszótere” vagy Kamuy Mintara, amelynek az Asahidake Hegy az epicentruma. Az Asahidake Hokkaido legmagasabb pontja a maga 2291 méterével. Egyetlen utazás a tetejére, ahol 360-fokban körbe nézhetsz és azonnal megérted, hogy miért kapta a nevet. Az istenek az itt fellelhető ritka állatokban és havasi növényekben pihennek átmenetileg. Gyakran hasonlítják az Ainukat Amerika őslakosaihoz, akik szintén abban hittek, hogy a kamuy (félistenek) a természetben találhatók meg.


Minden szeptemberben az Ainuk összegyűlnek az Ishikari folyónál, hogy jó egészségért imádkozzanak a Kamuynomi rituálé keretein belül. A nyílt láng körül, egymással szemben ülve, a résztvevők ajándékokat kínálnak a hegyi és a folyami isteneknek. Mivel, történelmileg, a kamikawai lakosok főleg halászatból és a vízen való kereskedésből éltek meg, imáik általában a nyugodalmas utazásokra irányultak. A nők tradicionális táncot járnak, majd szent fabotjaikat, az inaukat, beledobják a folyóba. Ezt a rituálét élőben látni olyan, mintha felnyitnál egy történelemkönyvet, és az ősök táncolnának keresztül a lapokon. Mindenképpen szeretnélek figyelmeztetni, hogyha egyszer lesz szerencséd élőben szemtanúja lenni ennek az események, tartsd tiszteleteben a szokásaikat!



Egy másik fő irányvonala az Ainu életnek a fafaragás. Miután meg kellett válniuk eredeti kereskedelmi rendszerüktől és el kellett kezdeniük használni a japán jent, hogy legyen pénzük a kolonizáció utáni termékekre, fametszeteiket kezdték árulni.


Az Ainukra gyakran referálnak úgy, mint „eltűnő emberek”-re, de ez a meghatározás inkább a szisztematikus kipusztulásukra értendő.


A barnamedvék gyakori motívumai az Ainu fafaragásnak, mivel ezek a gyönyörű állatok félistennek számítanak náluk. Ez a kézművesmunka generációról generációra szállt életük során. Manapság ezek a fametszetek, mint a medve, viszonylag populáris szuveníreknek számítanak Hokkaidoban.


Tudj meg többet az Ainu történelemről


Fontos az Ainuk szemével is látni a Hokkaidón őshonos emberek múltját. Ezt pedig megteheted az 1916-ban alapított Kamawamura Kaneto Ainu Emlékcsarnokban. Próbáld ki magad az Ainu kézimunkában, vagy hangszerkészítésben! Az Asahikawa Városi Múzeumban, megnézheted hogyan is néztek ki akkoriban a falvak és, hogy milyen lehetett a folyami kereskedés. Az ott látható fényképek még több rálátást adnak, hogyan is éltek egykor az Ainuk. Az Ainukra gyakran referálnak úgy, mint „eltűnő emberek”-re, de ez a meghatározás inkább a szisztematikus kipusztulásukra értendő. Ezen kulturális tulajdonok megőrzésének és az erőfeszítésnek, hogy büszkén visszaszerezzék örökségüket köszönhetően az Ainuk nem mennek sehova!


Kívülállóként elég messze állok attól, hogy bármilyen befolyásom legyen az Ainu életre vagy szokásokra. Habár Japán lakosainak fontos szerepe van az ország történelmében, ami megérdemli, hogy felfigyeljenek rá. Annak ellenére, hogy Hokkaido továbbra is megmarad az áhított vajas ramen, hófesztivál, és síparadicsomok állomásának, az ország történelme ott fekszik a lábunk alatt, összetartva a földet, mint a fák gyökerei. Ha egyszer eljutsz Hokkaidóra, lépj ki a parkok és udvarok kényelméből a zordabb területre és fedezd fel a sziget igazi valóját!


Image by May_hokkaido from Pixabay



További olvasnivalók

További videók