Miért vagyunk képtelenek megtanulni angolul?

Az angol nyelv oktatása szinte minden magyar iskolában nagy aktivitással folyik. Az alsó tagozatos diákok életükben először találkoznak egy idegen nyelvvel és ez sokakban érdeklődést kelt. Érdemes egyébként itt megjegyezni, hogy egy kamasz a saját anyanyelvét sem beszéli olyan régóta. A születést követő néhány hónapban nem hogy beszélni nem tud a csecsemő, de a külvilágból érkezett hangokat sem képes értelmezni. Innentől jó pár hónapnak el kell telnie ahhoz, hogy ki tudjuk mondani az első szavakat, legyen ez az "anya" vagy az "apa" szó vagy csak akár az "ö-ö-ö" hangsor. Az első angol óráig alig telik el tehát néhány év.

Az angol nyelvtanulás nehézségei



Ha valaki tehát lelkesen tanulja az angol nyelvet mondjuk az általános iskolában, majd a gimnáziumban is és végül az egyetemen, akkor ha években számoljuk, akkor lehet, hogy több időt tölt el egy idegen nyelv elsajátításával, mint a saját anyanyelvének gyakorlásával. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy valaki például élete során a munkájában is használhatja aktívan az angol nyelvet és ekkor a nyelvtanulási folyamat időtartama jóval hosszabb lesz, mint a csecsemőkortól a tökéletes anyanyelvi szintre való eljutásig tartó időszak.


Miért is van mindezek ellenére az, hogy ennyire rosszul tudunk angolul?


Ezt hallván sokan biztosan megsértődnek, de aki magyarként járt már külföldön, főleg angol nyelvterületen, az nagyon is jól ismeri a helyzetet. Amikor esetleg Magyarországon élő angolokkal vagy amerikaiakkal beszélünk és túljutunk az udvariasság normákat követő felületes beszélgetéseken, akkor azért kiderülnek erős hiányosságaink. Legyen itt szó a kifejezésekről, amelyeket a magyar anyanyelvi beszélők a saját nyelvükről fordítanak direktbe angolra, a kiejtésről, amit le sem tud senki sem tagadni és az több száz kilométerről felismerhető és még sok más jellegzetességről, amely csak a bohunk-okra jellemző.


A dolog megértésén sokan fáradoznak. Nyilván az teszi a legtöbb erőfeszítést, aki elköltözik vagy az Egyesült Királyság területére, vagy Amerikába és ott csiszolja tovább az angol tudását. Érdekes módon azonban ebből sem lesz tökéletes nyelvtudás. Gondoljuk csak Soros Györgyre, aki továbbra is katasztrófálisan ejti ki az angol szavakat. A szókincset tetszőleges mértékben lehet bővíteni, ezzel nincs is semmi baj. Szótárakkal kell kelni és amerikai filmekkel feküdni. A kiejtés azonban valahogy nem akar ránk ragadni.


Túlzás lenne azt állítani, hogy tudom a probléma okát és megoldást tudnék adni rá, de a napokban sokat gondolkozom ezen. Vagyis, hogy az IKEA miért mindenkinek I-KE-A és nem Ájkía, ahogyan mondjuk az angolok vagy más angol anyanyelvűek ejtik? Ezzel biztosan hatalmas röhögéseket generálnak a magyarok külföldön. Hirtelen ennyi jutott eszembe, de biztos vagyok benne, hogy a magyarok által fura módon kiejtett szavak listája végtelen.


Ha segítségül hívjuk mondjuk Sigmund Freud munkásságát, amelyekben pszichológiai úton van bizonyítva az, hogy a felnőttkorban kialakuló neurózist gyakran a szexualitásban és annak gyökereit pedig a gyermekkorban megtörtént elfojtásokban kell keresni, akkor esetleg fény derülhet arra is, hogy miért vagyunk képtelenek megtanulni helyesen angolul.


Valószínűsítem, hogy az iskolában, amikor a tanár a diákoknak azt mondja, hogy itt van egy I és egy K betű és ezeket magyarul úgy ejtjük, hogy "i" és "k", akkor ezek a mesterségesen generált szabályok a fiatal agyakban nagyon mélyen megmaradnak.


Nagyon hasonló a helyzet akkor is, amikor valamilyen belső ingert kell szavak formájában kinyilatkoztatnunk. Éhes vagyok... Ha valakinek korog a gyomra, akkor ezt a két szót fogja kimondani, mert amióta az eszét tudja így tudott ételhez jutni. Nem azt fogja mondani, hogy I’m hungry vagy, hogy お腹空いた. Innentől kezdve nagyon nehéz lesz egy idegen nyelvet megtanulni, mert minden egyes kifejezést először anyanyelvünkön formálunk meg magunkban, majd azt átváltjuk a célnyelvre. Na most ez az átváltás is bajos. Valamikor jobban sikerül, valamikor nem annyira.


A probléma továbbá ezen kifejezések kijavítása. Hogyan tudja mondjuk egy anyanyelvi beszélő kijavítani ezeket a baklövéseket, ha ő maga sem tudja, hogy mire gondolt a szerző.


A legjobb példa az a mondat, amelyet angolul hallottam a napokban egy budapesti bevásárlóközpontban: We take care for you.


Mit látunk ezen a kifejezésen? Azt hogy hibás, mert a take care az nem for-t, hanem of-ot vonz maga után. Gondolom az alkotónak valahol mélyen a memóriájában ott rejtőzött a kifejezés, miszerint a magyar vigyáz rád, vagy gondoskodik róla az angolul valahogy úgy hangzott, hogy taka care for you vagy take care valami… Ebből született a hibás kifejezés. Mindez egy olyan budapesti bevásárlóközpontban, ahol naponta több ezer ember megfordul és a hangosbemondók folyamatosan ismételgetik a magyar embereknek a hibás angol mondatot.


Látjuk tehát, hogy nem csak arról van szó, hogy angolul nehéz mondjuk megtanulni, hanem arról is, hogy a környezetet néha véletlenül hibásan teremtjük meg. Így, főleg azoknak a magyar anyanyelvű tanulóknak, akiknek a fejében még nincs egy szilárd angol nyelvtudás, meglehetősen nagy lesz a zűrzavar, hiszen a kifejezést hallotta már így is meg úgy is. Persze természetesen az egyik verzió teljesen hibás, csak nem tudunk pillanatszerűen elutazni Angliába, hogy meghallgassuk, hogy ott mit mondanak be a bevásárlóközpontokban.


Egyre gyakoribb Budapest belvárosában a kétnyelvű feliratok kiragasztása, válaszolván ezzel gondolom a megnövekedett turistaforgalomra, nehogy szegény külföldieknek a mi rettenetesen nehéz nyelvünkkel kelljen megküzdenie. Főleg a Bkv járatokon népszerűek ezek a feliratok, de alkalmazzák őket éttermek, kávézók és szórakozóhelyek is.


Ha valaki meg szeretén ismerni saját népét, illetve saját nyelvét és szereti kritikus szemmel nézni a világot, akkor érdemes lehet ezeket a feliratokat olvasgatni. Meglepő módon ezek egyre jobb minőségűek és látszik, hogy a fordításokért felelős alkalmazottak nem hagyatkoznak teljes mértékben a Google Translate-re és megpróbálnak egyedi megoldásokkal előrukkolni.


Néha azért lehet hajmeresztő megoldásokkal találkozni és ha ezeket észre tudod venni, akkor biztos lehet az angol tudásodban és esetleg ráismerhetsz saját hibáidra is.



A tökéletes angol nyelvtudás igazándiból azt jelenti, hogy függetlenül az adott szituációtól, te mindig a legfrappánsabb, legodaillőbb frázist tudod előkaparni és nem készteted a beszélőpartneredet szemöldökének felhúzására. Ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, erre a legnagyobb tökéletességre törekvőknek sincs lehetőségük és valahol, valamikor biztosan hibázni fogunk.


Az anyanyelvi szintet természetesen tetszőleges mértékben meg lehet közelíteni és folyamatosan lehet konvergálni az anyanyelvi beszélők szintjére, de ha nem az adott országban születtünk és nem ott nőttünk fel, akkor úgy gondolom mindig lesznek apró ügyetlenségek. Nem hiszem, hogy ez bármilyen mértékben szégyellni való lenne, hiszen a cél talán nem az, hogy teljesen jenkit faragjon magából az ember.


Az lenne a fontos, hogy felismerjük ezeket a természetes korlátokat, máramennyire a pszichológia természetesnek mondható, és ezeken belül alakítsuk ki elvárásainkat a nyelvtanulás rögös útjára való rálépés során.


Jó tanulást!


Ennyi lett volna a mai bejegyzés tartalma, ha tetszett, ne felejtsd el like-olni az oldalt, és így te is értesülhetsz arról, ha új cikk kerül fel az oldalra!




Szerző: LB


Illusztráció: pixabay.com




További olvasnivalók

További videók