A japán nyelv előszeretettel, a magyar nyelvnél gyakrabban használja a passzív szerkezetet. Az angol nyelvtől eltérően nem csak akkor használt, amikor a mondat alanya ismeretlen. A következő néhány bekezdésben bevezetem az olvasót a passzív szerkezet nyelvtani szabályaiba, valamint néhány példa segítségével bemutatom a használatát.
A japán nyelv előszeretettel, a magyar nyelvnél gyakrabban használja a passzív szerkezetet.
A ragozási szabályok viszonylag jól érthetőek és néhány kivételes igétől eltekintve gyorsan megtanulhatóak. A passzív szerkezet tanulása előtt érdemes tisztában lenni a japán igék csoportosításával, hiszen a japán igeragozás alapvetően erre épül.
A japán igéket három nagy csoportra lehet felosztani. Mindezek mellett vannak olyan igék, amelyek ugyan kettes ragozásúnak tűnnek, viszont mégis az egyes csoportba tartoznak. A ragozási szabályok attól függően, hogy az adott ige melyik csoportba tartozik, eltérnek. Az úgynevezett te-forma tárgyalásakor már írtam a csoportosítás fontosságáról. A passzív szerkezet elsajátítása előtt javaslom, hogy mindenképp olvasd el az előző nyelvtani útmutatót. Az idők folyamán számos japán ige tesztet is feltöltöttem az oldalra, amelyek segítségével ingyenesen tesztelheted a tudásodat.
A rövid bevezető után vágjunk is bele. Minden esetben, amikor bemutatok egy új nyelvtani szabályt, amely az igeragozással kapcsolatos, az három részből fog állni, hiszen a japán igéket erre a három csoportra lehet felosztani.
A hármas csoport a legkönnyebben tanulható. Ez csak két igéből áll, viszont az adott ragozástól függően ezek “szabálytalanul” ragozódnak, ezért minden egyes esetben külön meg kell őket tanulni.
A legnehezebb talán az egyes csoport, hiszen az ige utolsó hiraganája mindig valamilyen új szabály szerint változik, amit nem lehet "csak úgy kitalálni".
A kettes csoportra vonatkozó szabály általában úgy fog szólni, hogy “távolítsd el az utolsó hiraganát majd csatolj néhány újat a megmaradtakhoz”.
Szabály 1. (1-es csoport): helyettesítsd az utolsó hiraganát az “a”- hangú párjával és csatolj hozzá egy “られる”-t
“a” hangpárok:
Szabály 2. (2-es csoport):távolítsd el az utolsó hiraganát és csatolj hozzá egy “られる”-t
Szabály 3. (3-es csoport):
Egy néhány japán ige passzív alakja:
A következőkben pedig bemutatok néhány mondatot, amelyekben passzív igeragozást használok. Ezek azok az esetek, amikor azért használ a beszélő passzív szerkezetet, mert a mondat alanya nem ismert, tehát a lentiekből nyugodtan kihagyható. Itt annyit megjegyeznék, hogy az ilyen típusú mondatok a japán nyelvben nem túl gyakoriak sokszor akkor használják őket, amikor például passzív angol mondatokat fordítanak le. Ha esetleg mégis hangsúlyozni szeretnéd a mondat alanyát, akkor egy "に"-t kell utána használni.
Ahogyan azt a cikk elején már említettem, a passzív szerkezetet használhatjuk más esetekben is. A következő kérdést gyakran lehet éttermekben hallani:
Ha a barátod vagy barátnőd kérdezné ugyan ezt tőled, akkor a következő módon tenné:
Valószínűleg első ránézésre szembeötlő, hogy a pincér sokkal hosszabban fejezi ki magát. Ez azért van, mert Japánban ha valamilyen szolgáltatás veszel igénybe, akkor valamilyen szinten a kiszolgáló főlé kerülsz az adott pillanatra a társadalmi ranglétrán. Ebből következően a kiszolgáló személyzet kutya köteles udvarias nyelvezetet ["sonkeigo(尊敬語)"] használni a vendéggel szemben, ami gyakran bonyolultabb szerkezetek használatát követeli meg. Ha nem így tenne, a legtöbb japán vendég megsértődne és nem venné igénybe többet a szolgáltatást.
A pincér a kérdés udvariasabbá tétele érdekében “する” helyett “される”-t használ, ami a fenti szabályok alapján passzív igeragozásnak felel meg. Egy általános szabályként elmondható, hogy ha partnerünk cselekedeteit passzív módban mondjuk, akkor azzal megtisztelhetjük őt.