A Japán üzleti és udvarias nyelvezet néhány alapvető szabálya

Ha valaki esetleg úgy döntene, hogy munkába áll Japánban, vagy esetleg Japánhoz képest külföldön szeretne elhelyezkedni nyelvtudását használva, mindenképp fussa át a következő néhány jótanácsot. A laikus első látásra azt mondhatja, hogy az üzleti nyelv elsajátítása függetlenül a célnyelvtől, körülbelül ugyan olyan nehéz folyamat. Ellentétben például az angol nyelvvel, a japán nyelvre sajnos nem igaz. Nem csak a célkörnyezetbeli szakszavakat kell megtanulnod, hanem némileg nem árt beleásnod magadat a kultúrába is, valamint meglehetősen sok új kifejezéssel fogsz találkozni, amikor "business" japánt tanulsz.

Az üzleti japán nyelv használata során elengedhetetlen az úgynevezett "párna kifejezések" használata


Amint már egy előző cikkemben is említettem, a japán társadalom a történelem során erőteljesen fragmentálódott , aminek hatására az udvariasnak, és udvariatlannak számító nyelvezet a 21. századra szélsőséges módon elvált egymástól.

Ha a magyar nyelvből indulunk ki, akkor ugye megkülönböztetünk tegezést, és magázást. A japán nyelv esetében is valahogyan így kellene elképzelni, de ennél kicsivel több kategóriája van a nyelvtani szerkezeteknek, beszédstílusoknak. Első hallásra ez némileg ijesztő lehet, de megnyugtatásként annyit megemlíthetek, hogy a pontos nyelvi szabályokkal az anyanyelvi beszélők sincsenek mindig tisztában. Ez egyébként azért furcsa, mert az egyetem elvégzése után a legtöbb japán diák munkába áll, amint egy körülbelül egy éves munkakeresési fázis előz meg(japánul: 就職活動, shuushokukatsudou). Ezen idő alatt minimum két-három interjún esik át a frissen diplomázott fiatal, amikor az udvarias nyelv használata elkerülhetetlen. Ha véletlenül elrontja az adott kifejezést, más szóval letegezi az interjúztatót, valószínűleg elbúcsúzhat az adott cégtől.

Az egyetemi képzés utolsó éveiben gyakran tartanak felkészítő kurzusokat, amikor elmondják az udvarias viselkedés, valamint nyelvhasználat alapjait. Ezekből csemegéztem néhányat és teszem most a szorgalmas japánul tanuló magyar diák számára elérhetővé.

Tárgyalások során óvakodjuk a pongyola kifejezések használatától

Az első egyik talán legfontosabb munkakereső lépés a telefonálás. Amikor jelentkezel egy munkára, nyilván telefonon fognak először megkeresni és tájékoztatni a továbbiakról.

Azt hiszem az első japánórák egyikén mindenki megtanulta, hogy amikor felvesszük a telefont, a magyar halló helyett a japán ”もしもし!”-t használjuk. Ez persze működik, ha barátunkkal, vagy "alattunk való emberrel"(arról, hogy ki az alattunk való ember, majd talán egy későbbi cikkben...) beszélgetünk, nem működik viszont, ha munkával kapcsolatban keresnek.

Ilyen esetben a nevünk bemondásával kell felvenni a telefont. Tehát: ”はい、。。。(név)です!”. Arra tippelnék, hogy ennek az az értelme, hogy a telefonálónak így nem kell visszakérdeznie, hogy ki az istennel beszél.

Nagyon fontos továbbá ismerni néhány ”párna kifejezés”-t (japánul: クッション言葉(ことば)). Ezek olyan segédeszközök, amelyek egy bizonyos kínos szituációt enyhítenek. Eleinte nagyon furcsának hatnak, hiszen a magyar nyelvben ilyenkor szerintem káromkodni szoktunk, kicsit élezettebb a helyzet és mindeképp magunknak szeretnénk megnyerni a beszélgetést. Japánul ezeket a szavakat, kifejezéseket a mondatok elejére szokás tenni, ezzel is sugallva, hogy nagyjából mi következik.

Néhány példa a クッション言葉-ra és annak használatára.

  • 申(もう)し訳(わけ)ございませんが ー Ne haragudjon, de...
  • 申し訳ございませんが、明日(あした)の会議(かいぎ)を欠席(けっせき)させていただきたです。ー Ne haragudjon, de holnap nem tudok résztvenni a tárgyaláson.
  • 宜(よろ)しければ ー Ha megfelelő, akkor
  • 宜しければ、電話番号(でんわばんごう)を教(おし)えて頂(いただ)けますか? ー Meg tudná mondani a telefonszámát?
  • 承知(しょうち)しました ー Megértettem.
  • 会議のことを承知しました ー Megértettem a tárgyalással kapcsolatos dolgokat.

Az egyik legnehezebb feladat saját magunk pozícionálása japán nyelven való beszélés során

Üzleti levél írása során is szükség van az udvarias formák használatára. Egy viszonylag jó ökölszabály lehet az, hogy első levélváltáskor használd a lehető legudvariasabb kifejezéseket, és az idő, illetve az üzleti kapcsolatok előrehaladtával fokozatosan visszább kapcsolhatsz a keigo-ból. Természetesen üzleti partnerrel sosem szabad tegező, jópofáskodó kifejezéseket használni.

Egy egyszerű példával élve, mondjuk azt szeretnénk elérni, hogy a felettesünk nézzen meg valamit:

    ご高覧(こうらん)の上(うえ)、ご検討(けんとう)くださいますようお願(お
  • ねが)い申(もう)し上(あげ)げます。
  • こちらをご覧(らん)になってください。
  • ご笑覧(しょうらん)ください。

Mind a három fenti mondat azt jelenti, hogy kérem tekintse meg, viszont udvariassági tartalmuk némileg különbözik. Talán úgy lehetne megfogni a kérdést, hogy amelyik hosszabb, az udvariasabb.

A fenti néhány bevezető kifejezés elsajátítása mellett, természetesen ne feledkezz meg az udvarias nyelvezeti formák helyes használatáról sem. Ha véletlenül 謙譲語(けんじょうご、kenjougou)-t használsz 尊敬語(そんけいご、sonkeigo)helyett, azzal vérig sértheted a felettesedet, amelyet még Magyarországon se nagyon szeretne elkövetni az ember, a japán munkakörnyezetről meg nem is beszélve.

forrás: http://careerpark.jp/2432

Megnézem a japán mellékneves nyelvleckét! [ VIDEO ]



További olvasnivalók

További videók