Hogyan fújódott fel a buborék, majd durrant ki Japánban

Buborék gazdaságnak hívjuk azt a jelenséget, amikor a termékek, főként az ingatlanok ára, különböző spekulációk ( spekulánsok tevékenységeinek ) hatására a valódi értéküket hirtelen meghaladja, majd ezek után, ismét hirtelen lezuhan.

Japánban a krónikus gazdasági stagnálás a mai napig tart


Az ilyen gazdaságokat a szakemberek kitáguló, majd kipukkadó buborékhoz hasonlítva buborék gazdaságoknak hívják (angolul: bubble economy, japánul: バブル景気). Japánban 1986 és 1991 között volt megfigyelhető ez a jelenség, amely a japán gazdaság felvirágzásával, majd hanyatlásával járt.

1985-ben az akkori 5 vezető hatalom ( Egyesült Királyság , Franciaország, Nyugat-Németország, Japán és az Egyesült Államok ) aláírta az úgynevezett Plaza egyezményt(angolul: Plaza Accord, japánul: プラザ合意), amelynek értelmében az amerikai dollárt a japán jennel, valamint a német márkával szemben elgyengítették.

Az akkori japán miniszerelnök, Yasuhiro Nakasone(中曽根 康弘)a belpiaci kereslet növekedését tűzte ki célul, valamint a magánszektor fejlődését támogatta. Ekkoriban, a gazdasági recesszió elkerülése céljából, a japán bankok meglehetősen kedvező feltételek mellett ( alacsony kamat ) öntötték a gazdaságba a pénzt.

Yasuhiro Nakasone további népszerű intézkedése volt az adórendszer megreformálása, amelynek értelmében a vállalati adó 42 százalékról 30 százalékra, a személyi jövedelemadó pedig 70 százalékról 40 százalékra csökkent. Továbbá eltörölte az általános forgalmi adót is (!!!).

Az intézkedések eredményeként az ország bevétele ugyan nagyjából a kétharmadára csökkent, a társadalom felső néposztályainak vagyona viszont szépen gyarapodott. A “megtakarított” pénzeket természetes módon elkezdték a tőzsdén, valamint az ingatlanpiacon fialtatni. A japán cégek ugyan erre a mintára, a pénzügyi befektetéseikből (is) elkezdtek profitot termelni.

A japán gazdasági szabályozók enyhítésével, valamint az állami cégek privatizációjával és a monetáris politika ügyes megválasztásával megindult egy spekulációs láz, amely elkezdte fújni a japán gazdasági buborékot.

Virágkorukat élték a tőzsdei és ingatlanpiaci befektetések, hiszen az a mendemonda járta, hogy aki ingatlanba fektet, az csak nyerhet. A legtöbb résztvevő természetesen, csak rövid idejig birtokolta az ingatlant, majd gyorsan továbbadott rajta.

Ez az ingatlanárak abnormális növekedését eredményezte. Egy egyszerű számpéldával élve, akkoriban Tokió 23. kerületének árából állítólag az egész Egyesült Államokat meg lehetett volna vásárolni. ( A bankok ingatlan fedezettel biztosított kölcsönöket adtak ).

A japán ember, mindig is szerettet a saját ingatlanjában lakni, így azok akik a földek árának emelkedésétől tartottak, pánikszerűen kezdtek házakat vásárolni. Ez további, addig nem látott ingatlanár emelkedést okozott. Mindezek mellett egyre többen lettek az olyanok is, akik a megemelkedett árak mellett, már lehetetlennek tartották a saját ingatlan birtoklását, feladták a spórolást. Ezek az emberek inkább úgy döntöttek, hogy a mának élnek, és drága gépjárművet vásároltak, vagy luxusutazásra mentek. Ekkoriban virágkorát élte Japánban például az antik cikkek gyűjtése.

Az 1986-os évre a hipersebességre gyorsult japán gazdaság már kevésnek érezte a belpiacot, és elkezdett határain kívülre tekintgetni. Az egész világ megdöbbent, amikor a Mitsubishi megvásárolta a New York szimbólumának számító Rockeffeller Centert.

Problémák egy buborék gazdaságban

A buborék gazdaságok alapvető problémájának azt tekinthetjük, hogy nem állítanak elő semmit, hanem egy árváltozásból származó árkülönbségből generálnak hasznot. További probléma, hogy a cégek fokozatosan eltérnek a fő tevékenységüktől és inkább a monetáris politikájuk ügyes megválasztásával állítják elő az eddig profitot ( vagy még többet ).

A buborék gazdaságokban a termékek ára irreálisan magasra szökik, majd egy bizonyos pillanattól kezdve már nem emelkedik tovább, hanem hirtelen esésnek indul, a gazdaság pedig mély recesszióba zuhan. Ezt úgy lehet felfogni, mint egy kártyajátékot, amelyben az veszít, akinél a rossz kártya marad és az nyer, aki pont akkor tudja átadni a kártyáját, ami után már nem emelkedik magasabbra az ár. Aki pedig vesztésre áll, az megpróbálja minimalizálni a veszteségét.

Mindez a tőzsde, illetve az ingatlanárak hirtelen eséséhez vezet, majd mély gazdasági recesszió következik.

Ajánlott: A hiraganák és katakanák rövid története, avagy mikortól kezdték el őket használni, a Japán kultúra születése

A japán gazdasági buborék kipukkanása

1989-ben a Japán Központi Bank megfordította a hajót, és az eddig fokozatosan csökkenő kamatlábat többi, mint 6 százalék-ponttal megemelte (2.5%->3.25%), ami elkezdte kidurrantani a buborékot. 1990-ben a japán pénzügyminisztérium újabb intézkedése értelmében (総量規制)a bankok által ingatlanberuházás céljából kibocsájtott kölcsön növekedésének rátáját a teljes kibocsájtott kölcsön növekedésének rátája alá hivatott szorítani. Így próbálták az abnormális sebességgel növekedő ingatlanárakat kordában tartani, de mellékhatásként a buborék kidurrant.

A japán tőzsde 1989-ben 38915 yenes csúcsértéken volt, ami robbanásszerűen, majdnem a felére (20000 yen) esett vissza 1990 októberére.

A japán ingatlanok ára szintén rohamosan csökkeni kezdett, ami azért jelentett problémát, mert a hitelek fedezetét ezek jelentették. A japán bankok hatalmas mennyiségű behajthatatlan adósságal kellett hogy szembesüljenek, és gazdasági mutatóik az 1990-es évektől kezdve jelentősen romlottak.

A japán kormány a pénzügyi szervezetek összeomlásának elkerülése céljból 1995-től kezdve elrendelte a behajhatatlannak tartott hitelek szigorú felülvizsgálatát, majd elkezdte a rosszul teljesítő pénzügyi szervezetek rehabilitációját.

Jelentősebb japán bankok, mint a Hokkaido Takushoku Bank(北海道拓殖銀行), Long Term Credit Bank of Japan(日本長期信用銀行), The Nippon Credit Bank Limited(日本債権信用銀行) és a Yamaichi Securities(山一證券) becsődöltek, továbbá az ezekkel a bankokkal pénzügyi kapcsolatban álló pénzügyi szervezetek is vagy becsődöltek, vagy a csőd szélére kerültek.

A gazdasági romlást elősegítette az is, hogy a bankok egyre kedvezőtlenebb feltételek mellett adtak hitelt és ragaszkodtak az addig kiadott pénzek visszafizetéséhez.

A buborék felfújódásának és kidurranásának jelensége, amelyet tulajdonképp a pénzügyi szervezetek mesterségesen generált túlzott hitelezése váltott ki, sok japán polgár bankokba vetett hitét megingatta. Japánban a krónikus gazdasági stagnálás a mai napig tart.

Ajánlott: A lóversenyek története Japánban

Forrás: http://kezai.net/jpn/bubble



További olvasnivalók

További videók