Japán gazdagjai: tisztában vannak a vagyonukkal, és nem villognak vele

Az egyik legnagyobb társadalmi-gazdasági probléma mostanában a fejlett világban az egyre szélesedő rés a gazdagok és a nem-gazdagok között. Az USA-ban ez a rés olyan naggyá vált, hogy az ún. egy százalék felvett egy ostrom-mentalitást azáltal, hogy elválasztják magukat a társadalom többi részétől, akár lezárt közösségekben, akár városi toronyépületekben.

A japánok felfogása az anyagi jólétről kicsit más mint az európaiaké



Japánban a gazdagok mások, vagy legalábbis másmilyennek akarnak látszani. Gyakran mondják, hogy Japánban simán élhetsz egy milliomos mellett anélkül, hogy tudnál róla, mert a háza ugyanúgy néz ki, mint a tied.


A gondolat, hogy a gazdag japánok nem mutatják a vagyonukat talán a tömegbe való beleolvadás japán sztereotípiájából száramazik. Még úgy, hogy a japán részvénypiac egy általános emelkedésben volt az elmúlt években, a japán média elkezdett a “szupergazdagokról” (chō-fuyūsō) beszélni.


De hogyan definiálunk egy gazdag embert Japánban? Atsushi Miura szerint, aki tavaly megjelentetett egy könyvet “Az új gazdagok” címmel, a pénzügyi ipar akkor tekint gazdagnak egy embert, ha az éves bevétele meghaladja a 30 millió jent (körülbelül 86 millió forintot), és legalább 100 millió jen (körülbelül 286 millió forint) értékben rendelkezik vagyontárgyakkal és ingatlannal. Körülbelül 1,3 millió japán, vagy a lakosság 1%-a rendelkezik ekkora vagyonnal. Egy másik módja a gazdagság definiálásánka, hogy a gazdagok a vagyonukból származó kamatokból és egyéb bevételekből élnek meg, anélkül, hogy hozzá kéne nyúlniuk a vagyonukhoz.


A kutatásában Miura azt találta, hogy Japán egy százaléka valóban megpróbálja kerülni a hivalkodást. Nem építenek villákat –valódi villákról beszélünk, nem csak kis házakról – és illetlennek tartják, ha valaki “rázza a rongyot”. Ugyanakkor a japán gazdagok szívesen költenek olyan dolgokra, amiket szeretnek, és kedvelik az eszmei értékkel bíró dolgokat. Inkább támogatják a művészetet, és járnak koncertre, mint hogy sportautókkal vagy drága ékszerekkel vágjanak fel. Gyakran utaznak, és mennek hajózni.


Miura azt is észrevette, hogy az új japán gazdagok többet nézelődnek befelé: japán dolgokat vesznek, és belföldön utaznak. A drága nihonshu-t részesítik előnyben a külföldi borral szemben, és a japán művészeti termékeket a nyugatiakkal szemben. Ez nem csak ízlés kérdése. Ez a polgári felelősségvállalás kifejezése is. Az újgazdagok megértik a helyzetüket a társadalomban, és tudják, hogy Japánnak szüksége van a pénzükre. Bizonyos értelemben a szívükre veszik az Abe-féle gazdasági elképzelések “lefelé szivárogtató” elemét.


Mindazonáltal, a gazdagok igyekeznek elkerülni, hogy adóziuk kelljen a vagyonuk után, így ha megtehetik, hogy külföldön tárolják azt, akkor meg is teszik, a kormány csak ebben az évben követelte meg, hogy az 50 millió jennél nagyobb külföldi vagyont be kelljen jelenteni.


Egy másik jellemzője az újgazdagoknak, hogy tudatában vannak a gazdagságuknak, míg a hagyományosan gazdag emberek nem tűnődtek a vagyonukon. Csak elfogadták, hogy van. Ez alapvetően azért van, mert az újgazdagok jellemzően a saját erőfeszítéseikkel, vagy valamilyen különleges képességgel vagy ötlettel szerezték a vagyonukat. Még akik öröklik a vagyont, vagy csak a jövőben fognak örökölni, ők is munkát keresnek, és végigdolgozzák az egész életüket. Japánban nem létezik a “tétlen gazdag” fogalma.


Valójában amit a gazdagok gyerekei örökölnek, és ami gazdagnak tartja őket, az nem a pénz, hanem az eszközök a pénzkereséshez: a legjobb oktatás, amit pénzen lehet venni, és egy alapvető megértése annak, hogy hogyan működik a pénz, amelyek egyike sem könnyen hozzáférhető az átlagember számára.


Ezt a gondolatot kicsit teljesebben is felderítették a TV Tokyo “Nikkei Plus 10” nevű, nemrégiben készült pénzügyi műsorában, amelyben Junji Hatoriya, a Nomura Research egyik alkalmazottja beszélt arról, hogy az újgazdagok hogyan őrzik meg a vagyonukat, míg a széles japán középosztály csak eléldegél a szintjén. Hatoriya három szegmensét különítette el “a jövőben meggazdagodó” magasabb bevételűeknek.


Az első szegmens a gazdag szülők gyerekeiből áll. Miura saját kutatása ezen a területen szinte tökéletesen egybevág Nomuráéval: A gazdagok gyerekei nem feltétlenül a vagyont öröklik, vagy a vagyon öröklésére számítanak. Helyette tanulnak a szülőjük példájából, és kipróbálják a saját befektetési stratégiáikat. Az általános lakosságnak csupán 8 százaléka rendelkezik egyáltalán “befektetési tapasztalattal”, míg a 100 millió jennél nagyobb vagyonnal rendlkezők gyerekeinek 24 százalékának van ilyen tapasztalata, és 52 százaléka maga is rendelkezik részvényportfólióval.


Egy másik szegmens az “erős párok”, amiket Nomura úgy definiál, hogy olyan házaspárok, amelyben mindkét fél dolgozik, és együttesen legalább 10 millió jent (28,6 millió forintot) keresnek egy évben. Az erős párok 44 százalékának van befektetési tapasztalata, míg az összes kétkeresős háztartás csak mindössze 15 százalékának van. Ami még jelentősebb, hogy az erős párok általában alkalmaznak pénzügyi tervezőket és más szakembereket, akik tanácsokat adnak, hogy hogyan kezeljék a pénzüket, mert nekik általában nincs erre idejük. Szabadon költik a pénzüket, de főként olyan dolgokra, amit több szabadidőt adnak, mint például bejárónőre és drága privát óvodákra.


Az utolsó szegmens az, ami igazán felkeltette Nomura kíváncsiságát: a “digitális idősek”. Ők nyugdíjasok, akik technológiai zsenik, és az idejük nagy részét online töltik. Értik, hogy hogy működk a világ, és az interneten képzik magukat a befektetésekkel kapcsolatban. Ami nem azt jelenti, hogy online vesznek és adnak el részvényeket. Ezt még mindig a régimódi úton – brókereken keresztül – teszik, de mivel mély tudással rendelkeznek a pénzügyi trendekkel kapcsolatban, képesek komolyan beszélni a szakemberekkel, és józan döntéseket hozni.


Nomura becslése szerint körülbelül 8,8 millió digitális idős lehet, akik átlagos vagyona mintegy 26 millió jen (74 millió forint), míg az összes idős átlagos vagyona csak 14 millió jen (40 millió forint). Szó szerint kifizetődik, ha tudod használni a számítógépedet.


Illusztráció: pakutaso



További olvasnivalók

További videók