Miért olyan bonyolult a japán nyelv, és a tisztelet története Japánban

A tiszteletteljes nyelvezetnek a japán nyelvben három formája van. A sonkeigo(尊敬語), kenjougo(謙譲語) és teineigo(丁寧語), amelyek közül a legrégebben kialakultnak a sonkeigo-t tekintik. Ez a nyelvtani forma feljebbvalóval szemben használandó, akkor amikor a partner cselekvéseiről beszélünk. Ezzel szöges ellentétben a kenjougou-t akkor kell használni, ha feljebbvalóval beszélgetünk és a saját cselekvéseinkre hivatkozunk. A teineigo esetében, pedig ilyen alá-fölé rendeltségi viszony nincsen.

A szamurájokkal, társadalmi hovatortozástól függetlenül, nem lehetett udvariatlanul bánni


A három kifejezésforma kialakulásának legfőbb oka a társadalom tagozódása, amely a sonkeigo megjelenésével kezdődött. Azáltal, hogy a japán társadalom, különböző osztályokra tagozódott, amelyeket nem tartottak egyenrangúaknak egymással, egy idő után egy beszélgetés során egyértelműen ki kellett, hogy derüljön, hogy a felek milyen helyet foglalnak el a társadalomban. Aki, a másik “alatt” volt, annak kötelező módon “fel kellett emelni”, azaz meg kellett tisztelni a partnerét. Az idő folyamán a társadalom egyre inkább tagozódott, aminek az lett az eredménye, hogy a pusztán a sonkeigo már nem bizonyult elegendőnek a viszonyok kifejezésére. Úgy tartották, hogy ha a beszélgető társ és az adott ember között viszonylag nagy a különbség, akkor nem elég csupán az, hogy megtiszteli a partnert, hanem saját magáról alázatosan kell, hogy beszéljen. Így alakult ki a kenjougo és ezt tartják tulajdonképp a japán tiszteletteljes nyelv elbonyolódásának egyik okának.

A keigo az idők folyamán fokozatosan változott, mint ahogy egyébként minden Japánban. A legnagyobb behatást az Edo-kori (江戸時代)szamuráj társadalom (武士社会)okozta. Érdekes módon, ekkoriban, ha a partner, attól függetlenül, hogy az adott szituációban egy társadalmilag alacsonyabb osztályba tartozott, ha szamuráj volt, nem lehetett vele udvatiatlanul beszélni. Ez valamilyen módon az addig használt keigo szabályrendszerével, amely szigorúan az alá-fölé rendeltségi viszonyra épült, ellenkezett és ezt tartják a japán nyelv bonyolultá válásának második okának.

A szamuráj japánul "bushi"(武士) vagy "buke"(武家)

Ekkor kezdett el kialakulni a harmadik tiszteletteljes nyelvezeti forma, a teineigo. Továbbá a japán nyelv használata során elkezdték nem csak a társadalmi hovatartozást, hanem az emberi kapcsolatokat is figyelembe venni. Így például nem csak a szamurájokkal használtak más nyelvezetet, de például a városi emberek és a parasztok, vagy a diákok és a tanárok vagy vendég és kiszolgáló is más formában beszéltek egymással.

Ami pedig tovább bonyolítja a helyzetet, az az, hogy ugyan azzal a partnerrel beszélve is, a szituációtól függően másféle formákat kell használni, és ez szinte a mai napig változásokon megy keresztül. Ezáltal nem mindegy, hogy például a cégen belül az osztályvezető hogyan beszél az igazgatóval, a pincér a vendéggel vagy akár egy cég adott pozíciójába tartozó dolgozója a másik cég ugyan olyan pozíciójába tartozó dolgozójával.

Az elvárt tiszteletteljes nyelvi forma az üzleti szituációtól is függ

Ha csak és kizárólag a társadalmi osztálytól függő tiszteletteljes nyelvi szabályrendszert tekintenénk, akkor mivel az egyén az adott társadalomban elfoglalt szerepe egy bizonyos szinten állandónak tekinthető, akkor szituációtól függetlenül ugyan olyan nyelvtani szerkezeteket kellene, hogy használjon. Mindazonáltal, az üzleti helyzet függvényében a ténylegesen használt nyelvezet különbözik. Egy egyszerű példával élve, ha mondjuk a saját főnökéről beszél a cégen belül az alkalmazott, akkor sonkeigo-t kell használni a cselekvéseinek leírására, hiszen feljebbvalója. Ha viszont ugyan arról a főnökről beszél egy másik cég alkalmazottjának, annak ellenére, hogy a társadalmi ranglétrán feljebb áll, már a legalázatosabb kenjougo-t kell használnia, hogy a partner céget megtisztelje.

Ezáltal egy megelhetősen bonyolult, nem kizárólag a társadalmi osztályoknak megfelelően kialakított nyelvtani rendszer és beszédmód van jelen a japán nyelvben, amit a japán üzleti világban jártas anyanyelvi beszélők sem feltétlenül használnak helyesen. Ha valaki el szeretné sajátítani a tiszteletteljes nyelv használatát, először kialakulásának történetével kell kezdenie, és ha így tesz, akkor természetes módon helyesen fogja tudni használni.

Megnézem hogy kell vonatjegyet venni japánul

forrás: http://careerpark.jp/34387



További olvasnivalók

További videók