Onyomi és Kunyomi a Kanjiban. Mi a különbség?

木. Hé, egy fa! 山. Hé, egy hegy! Király, ez könnyű! Még a karakterek is hasonlítanak valamennyire fákra és hegyekre. De aztán eljutsz a kiejtésig… várjunk csak. Miért lehet két féle módon olvasni azt, hogy 木? Most úgy van, hogy もく vagy igazából き? Úgy olvasom a 山-t, hogy さん vagy úgy, hogy やま? Melyiket kéne használnom? Hogyan lehetséges, hogy ezt az egy karaktert 10 különböző módon is el lehet olvasni? Ki felelős ezért, és hol bujkál?!

Segítség a kanjik tanulásához



Most már túl késő. Már itt vagy és nincs hazaút. Üdvözöllek… a japán karakterek rejtélyes világában.


A kanji (on'yomi és kun'yomi) olvasta nagyon bonyolult. Legalábbis nagyon sokan fogják ezt mondani neked. Ez valahol igaz is, de nem feltétlenül van így. Rájönni arra, hogy mit tanulj meg, és hogy mikor melyik olvasási módot használd, igazából sokkal egyszerűbb, mint ahogyan a legtöbben mondják. Most megmutatom neked, hogy hogyan is kell ezt csinálni, szóval ezt tudod majd használni a saját kanji tanulmányaidban. A kanjit jobban fogod érteni és több időd lesz arra koncentrálni, ami valóban fontos: megtanulni, hogyan kell japánul olvasni.


Kezdjük egy kis történelemmel


Amit ma „kanji” néven ismerünk, Kínából indult (ott hànzì-nak hívják). Ezek a hànzì karakterek eljutottak egészen a koreai félszigetig, ahonnan aztán átrepültek Japánba, többnyire klasszikus kínai vallásos szövegekben. A japánok annyira szerették Kínát abban az időben, hogy átvették a kínai írásszisztémát és alkalmazták azt saját nyelvükön. Átvenni a kínai hànzìk jelentését, majd a japán nyelvben használni őket elég egyértelmű volt. Ha láttad a 食 karaktert tudtad, hogy valószínűleg valami „evésről”, „ételről”, vagy valami hasonlóról lehetett szó a szövegben.


De a kínai és japán nyelvben használt hangok teljesen eltérnek egymástól. Ennek ellenére Japán fogta és egyszerűen átvette a kínai olvasatot is ezekre a kanjikra. Amit ma „kanji” néven ismerünk, Kínából indult. Ezek a hànzì karakterek eljutottak egészen a koreai félszigetig, ahonnan aztán átrepültek Japánba, többnyire klasszikus kínai vallásos szövegekben. "De várjunk csak," mondod. "Hogyan lehetséges ez? Ez nem azt jelenti, hogy a japánok elkezdtek kínaiul beszélni?"


A rövid válasz: nem. Japánnak megvolt a saját nyelve, és ugyan az nem egyezett meg a mai japánnal, mégsem volt kínai. Megvoltak a saját szavaik például a vízre, a tűzre, az ételre, és igazából mindenre, ami létezik. Ahelyett, hogy átalakították volna a japán nyelvet kínaivá, eldöntötték, hogy minden kanjinak lesz japán és kínai kiejtése is.




Ez a két olvasat, amit on'yomi és kun'yomi-ként ismerünk.


  • On'yomi 音読み: A kínai kiejtésből eredő olvasat.
  • Kun'yomi 訓読み: Az eredeti japán olvasási mód.

A japánok nem a teljes kínai kiejtést vették át.


A japán egy nagyon egyszerű nyelv (ahhoz képest, hogy hány hang található benne). A kínaiban sokkal több hang szerepel, mint a japánban. Olyan dolgok, mint a különböző hangmagasság teljesen megváltoztathatják egy-egy szó jelentését. Tehát Japánnak olyan módon kellett átvennie ezeket a kínai olvasatokat, hogy azokat ki lehessen ejteni a japán ábécé hangjaival és karaktereivel. Ennek és a japán hangkészlet szűkösségének köszönhető, hogy (néha) miért hasonlítanak egymásra, de térnek el mégis az eredetitől.


A legtöbb kanjinak van on'yomi és kun'yomi olvasata is, de természetesen akadnak kivételek is. Léteznek olyan kanjik, amelyek csak az egyik kiejtéssel bírnak.


Azok a kanjik, amelyek csak on'yomi olvasattal rendelkeznek általában erre a két dologra jók:


Nincs egy egyértelmű kifejezés rá (japánul), ezért a kínai olvasatot használták az átláthatóság céljából, vagy…


Olyan ötletekre és koncepcióra, amelyek akkoriban még nem léteztek a japánok számára.


Ez lehetetlennek hangozhat. Hogy lehetséges, hogy egy nyelvnek nincs koncepciója bizonyos dolgokra?


Jusson eszedbe, hogy ezek a nyelvösszevonások réges-régen történtek, amikor Japán még nem az az egyesült szigetcsoport volt, amit ma ismerünk. A különböző szigetek lakói külön-külön éltek, egymástól függetlenül, saját vezérekkel és kormányzási rendszerekkel. Nem csak, hogy élvezték az egymás közötti küzdelmet, még Internetük sem volt. Az érem másik oldalán ott vannak azok a kanjik, amiknek csak kun’yomi olvasatuk van, mert ezeket a kanjikat japánban kreálták. Ez azt jelenti, hogy a japán elit/tudósok/papok fogtak bizonyos kanji karaktereket és új módokon rakták össze őket, új kanjkat alkotva belőlük, amelyek jobban hasonlítottak a japán nyelv koncepciójához. Ezeket Kokuji-nak, 国字 hívják (szó szerint „nemzeti karakterek”-nek). Tehát nem mindig állhatsz úgy hozzá, hogy egy kanjinak két olvasata is lesz: egy on'yomi és egy kun'yomi. Néha a kettő közül csak az egyik él, a fent felsoroltak miatt. Ez leegyszerűsíti számodra, a kanji diáknak, a dolgot!


Sajnálatos módon a dolgok most egy sötétebb irányba terelődnek.


Most, hogy tudsz a kínai és japán olvasatokról, már minden gyerekjáték lesz, igaz? Nos, nem igazán. Ugorjunk csak vissza egyet.


Miért van annyi kanji olvasat?


Azt már tudjuk, hogy a kanji Kínából, Koreán keresztül jött, de a történelemben sok idő telt el. Ha tudsz bármit a kínai történelemről (vagy játszottál a Dynasty Warrior-szal), akkor tudnod kell, hogy a kínai fejedelmi trón folyamatosan cserélgette gazdáit.


Kívülállóként valószínűleg azt gondolod, hogy ezekben a királyságokban élt egy rakás „kínai”, akik egymással harcoltak és ugyan azon a „kínai” nyelven hadováltak. Kína hatalmas, rengeteg csoport, kultúra és – a cikk szempontjából legfontosabb – nyelv létezik benne.


Ahogy Kínában változott hatalmon lévő személy, vele változott a „hivatalos” nyelv is.


Ezek a nyelvi változások erős befolyással voltak a Kínából Japánba érkező nyelvi eszközökre. Ráadásul nem minden kanji jutott át ugyan abban az időben, ugyan arról a helyről.


Például, egy verzió a 下 karaktert げ-ként ejti ki, míg egy másik か-nek mondja, évszázadokkal később. A karakter és a koncepció ugyan az maradt, de valamiért Japán azt gondolta, hogy állat lenne ennek a kanjinak mindkét kínai olvasatát átvenni. Ezesetben olyan szavakat kapunk, amelyek a げ-t használják:


Kanji Olvasat Jelentés
下品 げひん Durva, Vulgáris
下巻 げかん Utolsó felvonás (egy sorozatban)
下旬 げじゅん Hónap vége
下駄 げた Geta, japán farönk
下痢 げり Hasmenés


Azok a szavak pedig, amelyek a か olvasatot használják:


Kanji Olvasat Jelentés
地下 ちか Földalatti
以下 いか Kevesebb mint, Alatta
地下鉄 ちかてつ Metró
廊下 ろうか Folyosó, Átjáró
却下 きゃっか Elutasítás



Ki tudod találni, hogy melyik olvasat érkezett később Japánba? (Tipp: Az, amelyiknek köze van a metróhoz.)


Most már tudod, honnan jött a kanji (Kína), mik az olvasatai (on'yomi és kun'yomi), és egy keveset arról, hogy mikor és hogyan használd őket. De még nincs vége.


Mivel a nyelv változó és öreg és komplikált, még mindig van mindenféle kivétel a szabályokra. A legjobb, amit tehetsz, hogy ezeket a szabályokat követve cselekszel, aztán megnézed, hogy a megoldás valóban követi-e a szabályokat, vagy sem.


Vagy, ha kanji mester akarsz lenni, elkezdheted megtanulni, mind az on'yomi és a kun'yomi olvasatokat, valamint a szókincseket hozzá. Mindenesetre ne ugorj fejest a dologba és próbáld meg memorizálni egyszerre mindet, hiszen több, mint 2000 kanjit használnak a mindennapi élet kifejezéséhez Japánban. Ez rengeteg információ és igen nagy benne a káosz, főleg egy újoncnak.


Bízz magadban! Jobb lesz, és előre fogsz haladni. Sok sikert, nyelvi felfedező!


Illusztráció: Pakutaso



További olvasnivalók

További videók